Pénteken Steven Spurrier-vel jártuk be a Belje Pincészet archívumát, megcsodáltuk a 1949-es cabernet franc-t, de az este főszereplője sokkal inkább az olaszrizling volt. Azaz a graševina. A brit bormédia az utóbbi években rácuppant déli szomszédunkra, Jancis Robinson könyvére elég utalnom, vagy a nemrég Drávaszögben járt Oz Clarke-ra, illetve a múlt heti Steven Spurrier vizitre. Miközben idehaza épp Olaszrizling Október van, de hogy is állunk?

Az Orfűi Vízimalom Magyarország egyetlen ma is üzemszerűen, engedéllyel működő vízimalma. Nem mintha sok működő vízimalom lenne: az orfűin kívül három olyan van az országban, mely működik ugyan, de liszttermékeket nem készíthet. A víz- és villamos energiát használó egykori Nicsinger-malom unikális értéket képvisel, ráadásul a múzeumi jelentőségén túl gasztronómiai szempontból is nagy lehetőségeket rejt magában: minden feltétel adott ahhoz, hogy csúcsminőségű lisztet állítsanak itt elő. Ha van rá igény.

A Pannon Borrégió TOP25 előestéjén az érdeklődő zsűritagok egy különleges kóstolón vehettek részt. A borújságírók, borászokból összeállt mikrobusznyi csapat a Belje Pincészethez látogatott el, a szemerkélő eső ellenére kibuszozott a szőlőbe, szemrevételezte a tavaly ősszel átadott új borászati üzemet, majd az 1526-os építésű pince feletti kóstolóteremben tíz olaszrizlinget kóstolt meg. Magyarok, horvátok, szerbek a rögtönzött zsűriben, vakkóstolón mérettetett meg hét hazai és három vendég bor.