Hát hogyne tudnátok. Én is tudom, ezt mindenki tudja. Ott van minden bolt polcán 5-10-20 %-os töménységben, ezt tesszük a salátára (hígítva) de ezt tesszük (töményen) a kávéfőzőbe is, ha pittyeg, hogy vízkőmentesíteni kéne, és nincs kedvünk méregdrága vízkőmentesítő löttyöt venni. A világ egyszerű és érthető. Aztán egyszer csak beesik a postaládába egy invitálás egy sajtóeseményre, mi meg elmegyünk, mert miért is ne. És kiderül, hogy mindaz, amit az ecetről tudtunk, tévedés, de legalábbis roppant hiányos tudás volt.

Tudom, ilyet egy valamirevaló borszakíró nem ír le, be is zsebelem gyorsan a lenéző pillantásokat és kioktató vállveregetést, aztán lapozzunk, mert bizony tényleg finom borokat kóstoltam.

Van az úgy, hogy egy pillanatra úgy érzed magad, ötösikrekként se lennél elegendő, hogy egyetlen hétvége alatt eljuss mindenhova, ahol lenni szeretnél. És aztán eljön a következő pillanat, hogy valóban kell-e mind az öt, nem volna elég csak egyetlen, lassabban csordogáló, mélyebbre mászó, belülre fókuszáló választás? És akkor úgy döntesz, ideje van az elengedésnek.