Van az úgy néha, hogy meglepetést szeretnénk okozni a többieknek. A baj akkor van, ha mindenki ebben a meglepetésben utazik. A rajnai rizlingekkel úgy jártunk, hogy senki sem hozta a magyar standard rajnaikat, nem volt Bussay, sem Pannonhalmi, a többiekről nem is beszélve. De legalább sok ismeretlent kóstoltunk, sokat használtuk a kiöntőt és azért volt néhány emlékezetes bor.

Első alkalommal hirdetett borvacsorát az Enoteca Corso. És már első alkalommal jól választottak: a mozsgói&dél-tiroli Andreas Ebnert (képünkön) hívták meg, aki azon túl, hogy izgalmas borokat hozott, olyan személyiség, aki szimpatikus akcentusával remekül el tudja „adni” a borait, a filozófiáját. És ne feledkezzünk meg az ételsorról sem, hiszen a bor hiába rendkívüli, egy borvacsorán sokszor ezen áll vagy bukik a történet. Itt folytatódik.

Rejtélyes módon jutott el postafiókunkig egy levél, amelyben meghívtak bennünket a geresdlaki Gőzgombóc Fesztiválra. Immáron a másodikra. Elmentünk, jegyet vettünk, a gyereket befizettük a körhintára, belekortyoltunk Walter Gyula olaszrizlingjébe, no meg hefenknödelt kóstoltunk: babbal, szalonnával, négyszázért.