Van úgy, hogy bizonyos emberek nélkül egy-egy hely, pillanat, érzés nem képzelhető el. Kettő is volt, amit Becker Leonóra nélkül nem tudtam elképzelni: sem a villányi borutat, sem Palkonyát. Az a helyzet, hogy ma sem tudom, pedig napok óta olvasom a gyászjelentést: december 26-án Nóra elhunyt.
A karácsonyi esték idén vörösbormentesen teltek. Fehéret, pezsgőt, aszút bontottunk, odakinn 15 fok is volt talán, vasárnapig kellett várnom, hogy előbújjon belőlem a kíváncsiság: a pincében talált kékfrankos vajon milyen is lehet? Élmény, röviden.
Francia-magyar borünnepet rendezte novemberben a Villányi borvidéken: a cabernet franc fajta népszerűsítését segítette az a kétnapos rendezvény, ahol szakmai tanácskozás, nemzetközi kóstoló és közönségnap is szerepelt a programok között. A Villányi Franc márkanév tavalyi bevezetésének folytatása volt idén a másik jelentős termőhely, a Loire-völgy borászainak és borainak meghívása.