Némi szünet után folytatjuk a keddi kóstolókat, annyi bor jött össze, hogy ketté kellett osztanunk, 60 bor sok lett volna egyszerre, az első etapban a fehérek és rozék voltak soron, egy hét múlva érkezik a vörös különítmény. Voltak jó borok, bár extázisba nem kerültünk.

A tavalyi szekszárdi kezdeményezésen is részt vettünk, Bajára is eljöttünk, a folytatásra, amelyet a Hajós-Bajai borvidék vállalt fel. Azt is megtudtuk, hogy jövőre a Kunsági borvidékre költözik a vándorgyűlés, de annyira ne rohanjunk előre. Félútig tudtuk követni az eseményeket, talán a lényegről sem maradtunk le.

Egyetemistaként jutottam el először Villányba. Mármint borfogyasztóként, a gyerekkori emlékek most nem játszanak. Volt ennek egy ideje, s azóta bizony nem jártam a legnagyobb villányi pincészetben. Időközben nevet és tulajdonost váltottak, felépült egy impozáns épület, borcsaládok jöttek létre, új borászok keze alatt készül a bor. Én valahogy csak nem jutottam el oda. De hétfőn bejutottam.