A borversenyek kérdésében természetesen mindannyiunkban él egy kis szkepticizmus. Akik gyakorta kóstolunk, tudjuk, hogy a bor hogyan változik, alakul, fejlődik, netán esik szét. A borversenyen adott 5-10 percben kell teljesítenie egy bornak. De hát van ez mással is, ha más nem lát, én is megugrom a dupla Rittbergert, de közönség előtt még sosem sikerült. A nemzetközi versenyekben az a jó, ha van néhány olyan borunk, amelyik jól szerepel, mert akkor talán határon túl is felfigyelnek, hogy van magyar bor, majd aztán félóra múlva megint elfelejtik, de legalább addig ott voltunk a kollektív tudatban. Meg aztán azért is jó egy-egy külhoni arany, mert akkor plecsnizni lehet a bort és marketingelni ezerrel. És ez így van rendjén, kivetnivalót én nem találok benne.

Öröm az ürömben, köszönhetően zoranka távolmaradásának (korábban részletesen elemzett okokból), és a szervezők rugalmasságának, sikerült a megmaradt szombati jegyet vasárnapi belépőre átváltani. Így az eredetileg egy naposra tervezett terepszemle Magyarország egyik legnagyobb boros rendezvényén két naposra kerekedett.

Minden utazást hosszabb szervezés előz meg. A borosokat hosszabb. Kezdődik belépő- és vonatjeggyel. Aztán ígéret a családnak egy következő hétvégi, közös programmal kapcsolatban. A kínálat napokon át tartó böngészése, mert ekkora kínálat megkívánja a sorrendet. Mindezek után még nagyobb a csalódás, amikor a bal felső nyolcas elindítja titkos küldetését. Alternatív VinCe tudósítás, amelyet majd követ az igazi is...