Éppen a Portugieser du Monde borverseny zajlott pár hete, amikor észrevettem, hogy azzal egyidőben, vagyis aznap este a Günzer Családi Birtokon minden bizonnyal az év eseménye zajlik. A szerencsések kilenc különböző évjáratát kóstolhatták meg a mára ikonikussá váló Ördögárok cuvée-nek. Szerencsére köztük lehettem!

Ünnepi aszúkóstolón jártam. Terítékre került, mintegy karácsonyi ajándékként, a két Szepsy dűlőszelektált aszú is, a Szent Tamás fogyasztói ára például 180 000 forint - mármint egy palack, nem egy hordó, szóval volt izgalom a kóstoló előtt!

Aligha gondoltam volna, amikor a legutóbbi rumkóstoló emlékmozaikját rakosgattam történetté a frangepánik lázat hozó illatában, hogy lényegében rövid időn belül bezár a bazár. Aztán körülvett bennünket valami alaktalan félelem, amely stációi, a félelem-dinamikának megfelelően váltogatták egymást: tanácstalan várakozás, eltúlzott rettegés, definiált realitás, megcsömörlött spleen, hurráoptimista végjáték-várás, most pedig valamiféle billegés, a hogyan tovább libikókáján. Bárhonnan vizsgálom a kialakult helyzetet, látható, hogy megváltoztunk, azaz más emberek lettünk, de félek, nem lesz elégséges a változás tartalmisága, valami valóban nagyszerűhöz.