Nagynyárád két pincesorral is büszkélkedhet. A présházak nagy része takaros rendben sorakozik a dombokon, s bár néhol már veteményest, vagy rosszabb esetben akácost látni, azért a legtöbb pincénél még szőlősorok húzódnak. A Pécsi borvidék nyugati területeire jellemző módon jó földet és szőlőtermesztéshez ideális körülményeket találunk itt, viszont kevés palackos bort előállító borászatot.

Minden alkalommal, amikor a tolnai dombok között autózunk, rácsodálkozunk a minduntalan felbukkanó szőlőültetvényekre, amelyek behálózzák egész Tolna megyét. Másfél évtizede önálló borvidék a tolnai, talán a legnehezebben ébredt fel, a boros körökben ismert nevek sincsenek féltucatnyian, szélesebb körökben talán egyet-kettőt ismerhetnek. Ezért is öröm, ha azt látjuk, hogy vannak fiatalok, akik hisznek ezekben a dombokban, ezekben az ültetvényekben és a tolnai borokban.

Az utóbbi pár évben lett divat a bor és a csokoládé párosítása. Előbb jöttek a vörösborok a tömény csokis desszertekhez, aztán megjelentek a bonbonok és furfangos ízvilágú töltelékekkel igyekeztek párt találni a borok között, végül már a fehércsoki és a fehérbor is jegyben kezdett járni az ilyen kóstolókon. Van aki idegenkedik ettől, mondván a csoki ugyanúgy nem való a borhoz, mint a fagylalt vagy a savanyúság, mások meg éppen izgalmakat találnak a harmóniakeresésben. Mi régóta nyomon követjük a siklósi-máriagyűdi Kakas Bonbon útját, most épp a pécsi Addóban értük őket utol.