Kérem Várjon!
Cikkek
„Nagy büszkeség, ha ráírhatod egy palack borra a neved”
Volk Pince, Nagynyárád
Mester Zoltán
2012 October 12.

Nagynyárád két pincesorral is büszkélkedhet. A présházak nagy része takaros rendben sorakozik a dombokon, s bár néhol már veteményest, vagy rosszabb esetben akácost látni, azért a legtöbb pincénél még szőlősorok húzódnak. A Pécsi borvidék nyugati területeire jellemző módon jó földet és szőlőtermesztéshez ideális körülményeket találunk itt, viszont kevés palackos bort előállító borászatot.

Nincs ez másként Nagynyárádon sem: az (egyébként izgalmas és felfedezésre váró) kis pincék közül kettőben élnek meg a borászatból, amelyek a település határain túl is árulkodnak az itteni szőlőről. Volk Gábor és Wezán Ottó 2000 óta foglalkozik borkészítéssel. A Volk Pince több idei borversenyen, köztük a Pécsi Borozó bortesztjein is aranyérmet nyert chardonnay és sauvignon blanc boraival. Tiszta, jóivású borok, valami különlegességel, egyedi hanggal és ízzel fűszerezve.

Tiszta borok, simán elmennének egy nagy pincészet szortimentjében is, egy kis pince esetében pedig külön öröm belefutni ilyen tételekbe. A kézműves jelleg mellé a megfelelő technológia társul.

A Pécsi Borozó nyári bortesztjén szép pontszámot elért chardonnay-t követve érkeztünk Nagynyárádra, azon belül is a Majshoz közel eső szőlőhegyre, a „Majsitálról” szüretelő szőlőkre vagyunk kíváncsiak.

Volk Gábor számára nem volt kérdés, hogy mi lesz a hivatása: ötéves korom óta a szőlősorok között szaladgálok, ott nőttem fel – árulja el a borász. Némi kerülőút után Volk 2000-ben döntött úgy, hogy addigi hivatásával felhagyva borkészítésből fogja eltartani a családját.

Eladásra nem akartunk szőlőt termelni, már az elején is a palackos bor volt a cél – magyarázza Volk Gábor. A bor üvegbe való, kannázni nem kannázok. És azért nagy büszkeség, ha egy palack borra ráírhatod a nevedet!

Némi mérlegelés és a meglévő családi területek miatt végül a nagynyárádi szőlők mellett döntött, feladva a villányi terveket. Bár Nagynyárádon van némi idegenforgalom, amiből a Volk Pince felújított, vendégfogadásra berendezett présházába is jut látogató, nagyon szép teljesítmény az évi ötezer palack értékesítése, melyre nagyrészt helyben kerül sor.

A helyi borkészítés öröksége mellett Nagynyárád a kékfestő hagyományok miatt is vonzó lehet. Bár a II. világháborút követően a falu német nemzetiségű lakosságának nagy részét kitelepítették, a több mint hétszáz fős faluban ma is jelentős német kisebbség él. Igaz, már csak Sárdi János kékfestő mester képviseli az ősi mesterséget, de a hagyományokat tudatosan ápolják: július utolsó hétvégéjén minden évben megrendezik az országos kékfestő fesztivált. A keletről, Ázsiából származó textilfestés Európa minden részében elterjedt, de legalább annyira magyar különlegességnek számít ma is. A mélykék színű textilen megjelenő mintákat egyre inkább keresik újra a vásárlók. (Leegyszerűsítve, úgy készülnek a kékfestéses termékek, hogy a textilre egy mintázattal felvisznek egy anyagot, ami meggátolja, hogy a színezés során a textil teljesen kék legyen. A színezés követően eltávolítják a gátlószert, és különleges hangulatú és szépségű termékek jönnek létre.)

A Volk Pince három hektárról szüretel, a három hektár fele-fele arányban villányi és nagynyárádi területek között oszlik meg. Előbbiről kerül ki a vörös és rozé borokhoz a szőlő, utóbbi területeken királyleányka, hárslevelű, rajnai rizling terem meg. Gáborék nagyrészt maguk látják el a borászat feladatait, de minden fáradtságot megér, amikor a palackba kerül a bor – teszi hozzá mosolyogva.

Amikor van lehetőség, fejlődik a kis pince, új gépek, új területek, új szőlők épülnek be a Volk Pince életébe. A jó ízű, gyümölcsös és tiszta borok pedig végső soron Nagynyárád büszkeségei is: egy szép sváb falu, az érintetlen természet, a nyugodt környezet, a hagyományok megőrzéséről, a hovatartozásról mesélnek.