A csúzai Kollár Pince boraival viszonylag gyakran találkozom, Baranya túloldalán talán az egyik legszebben fejlődő boros vállalkozás, ahol a turisztikai rész éppúgy épül-szépül, ahogy a borok színvonala is folyamatosan fejlődik. Bátran mondhatom, hogy pillanatnyilag a legjobb horvát kékfrankos náluk kóstolható, de most egy fehérborról írnék inkább, hiszen a pinot blanc a vezérfonál.

A forgalmi tételek után egy kicsit vissza az időben, épp csak rápillantottunk egy-két korábbi évjáratra. Itt sajnos már voltak veszteségeink, három bor adta meg magát, dugóhibának, szétesésnek. Viszont és ámbátor akadtak izgalmas egyéniségek. Újabb hat bor a háromnapos sorozat végére.

Olaszrizlingekkel ismerkedünk ma is, a második körben egy évet ugrunk az időben és a 2013-as évjáratot vesszük elő. Nincs előválogatás, különösebb koncepció, olaszrizlingek, a gazda bevallása szerint tisztán. A friss boroknál azt tapasztaltuk, hogy sok arca lehet a fajtának, sok irányba lehet elvinni és szinte mindegyik hoz izgalmakat, ad élvezetet, szépséget, játékosságot. Vagy éppen mélységet, bár ez utóbbira majd a későbbiekben több példa akad.