Nagy reményekkel vágtam neki ennek kis kadarkázásnak. Az utóbbi időben több érdekessel sikerült összefutnom, úgy érzem, feljövőben van a fajta. Ráadásul nem is akármilyen pincéket választottam, mondhatni biztosra mentem. Ilyenkor először vakon szoktam kóstolni. Mikor ott vártak a poharak, és sorban beleszippantottam mindháromba, igencsak megrettentem. Fülledt, szúrós illatok fogadtak, nem győztem forgatni a borokat. Szerencsére, ez valami kezdeti lámpaláznak bizonyult: negyedóra alatt szépen kiszellőztek, csak az ijedtség emléke maradt. Elsőre is szembetűnő volt az alapvető eltérés a Takler-bor és a másik kettő között. Míg a Dúzsi és a Heimann kadarka a savakra és a játékosságra építenek, addig Takleréknál a kadarka is igazi vörösbor, komolyabb testtel, szélességgel, érezhető alkohollal.
-
Uwe Schiefer
-
Látogatás Németh Áginál
-
Dél-Balatoni sétáló kóstoló 2.
-
Két fehér, két vörös
-
Motovuni teran kóstoló
-
CEUCO Aurum-díj a palkonyai Vaj Bisztrónak
-
Egy könyv: Borgőzös évszázadok
-
Gonda Borászat, Erdőbénye/Miskolc
-
Villámlátogatás a Von Beöthy pincénél a Csobáncon
-
Magyar borok fesztiválja a PIM-ben
-
A Kozlovic borászatban jártunk
