A Jóisten egy szerda délután leült kávézni, iszogatta, szürcsölgette a kis kávéját, aztán hogy, hogy nem, kezébe került egy ász: nézegette, forgatta és azon gondolkodhatott, hogy kinek dobja le?! Aztán elengedte és az valahogy ide hullott egy immáron costa ricai illetve egy konzekvensen magyarországi magyar: Bányai László és Tóth Sándor közé. Igy történhetett, hogy egy kalandosan Costa Ricára szakadt magyar ember első piacképes babkávéja a szekszárdi Lucky Cap mikropörkölőbe került, hogy aztán a párkák elkezdhessék szőni az alább olvasható történet színes tündér-szálait… (Tóth Sándorral a Pécsi Borozó 2018/3, őszi számában beszélgettünk.)

A hegyközségi választások két borvidéken is új elnököt hoztak, elsőként Bősz Adriánnal beszélgettünk a Szekszárdi borvidék jövőjével, a tisztmegújítással, a generációváltással és az új elnökséggel kapcsolatban a Pécsi Borozó őszi számában.

Mindjárt az elején leszögezem: nem az áruházi alsó polcról beszélek. A saját otthoni, kis boros polcomról, ahol a főzésre is szabadon elvehető tételek kerültek biztonsági okokból felülre és a titkos tartalék alulra, ahol ez a bor jó ideje pihen. Pihent. Merthogy ma este megbontottam. Vörösre vágytam, épp csak egy pohárral. Kettő is lett belőle.