A hosszú, fárasztó és dögmeleg nap végén jön a meccs. Végül is fociebé van, mit tehet mást a férfiember, mint besötétít, tévét kapcsol, és tölt. A  többség sört tölt, van aki a radlerre esküszik, nincs ellenvetésem egyikkel szemben sem, de nekem tegnap este gyöngyözőbor jutott. Az ukrán-angolt néztük, a kis férfiember az első félidőt még lekövette velem, bár néha átkapcsoltunk a másik csatornára, ahol a francia-svéd ment, neki ez Disneyland vs Ikea csata volt. Lesgól volt-e a nem megadott gól, nem tudom, de az ukránok talán többet érdemeltek volna, Kassai itt már valszeg nem fúj, a gyöngyözőbor meg majd' mind lecsúszott.

Van, hogy a szerkesztő óvatlan és egy teljes cikk elszáll. És akkor jön az újraírás, ami gyötrelem. Mondhatnánk, hogy legalább átgondoljuk kétszer, mit is írunk le, meg összeszedettebb lesz a szöveg. De nem. Úgyhogy ilyenkor inkább tartunk egy jó nagy szünetet, feltöltünk egy receptet és akkor állunk neki ismét. Mert kár lenne nem megkísérelni visszaadni az első Gere Jazz fesztivál hangulatát, a júniusi programdömping egyik üdítő élménye volt ez a villányi este.

Idén nem fogom kihagyni, annyi biztos. Tavaly sem szerettem volna, de úgy alakult, hogy nem jutottam el az Iván-völgybe. Pedig az ötlet megszületésétől a túrát megelőző napok izgalmáig végigkísérhettem a kadarka-túra fejlődését. Az idén már kétnapos lesz, bővül, egyre többet kínál, egyre több az érdeklődő. Nincs mese, idén el kell menni, szombaton amúgy is névnapom van, koccintsunk Szekszárdon!