A kifejezést Halmosi Józseftől tanultam meg, ezt a régi kifejezést akkor mondták valakire, ha az adott tevékenységet erdményesen folytatta. Nos, a szekszárdi borosgazdának áll a kezihez a szőlőmunka, mert enélkül borai sem kerülhettek volna Szekszárd legnépszerűbb vörösei közé.

A kilencvenes évek borfejlődésének nagy nyertese a cabernet sauvignon volt. A villányi borászok stílusteremtése ahhoz vezetett, hogy alig pár éven belül mindenki a cabernet sauvignont kereste, ha vörösbort szeretett volna inni. Ma mintha kicsit alábbhagyott volna a CS-divat, de ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy tematikus összeállítást szenteljünk a fajtának. Merthogy készülnek bizony szép vörösborok a déli végeken ebből a fajtából, sok házasításnak ez az egyik alapja, de önállóan is nagy a bizonyítási vágy. Némi ismeretterjesztés előbb, majd a teszt eredményei a következő oldalakon.

Amikor leparkolunk a Gere Crocus Borhotel előtt, ragyogó napsütés fogad minket. Villány az utolsó szép őszi napon, gondolom és amíg fotós kollégám a csomagokat racionalizálja a raktérben, a napsütéshez napszemüveget is keresek. Egy kávé és irány a határ. Duplacsavarunkhoz két Év Borászát szemeltünk ki: Gere Attilát, aki az elsők között kapta meg a legjobb bortermelőknek járó díjat és azóta is a legjobbak között tisztelhetjük, valamint Marijan Knezevicet, aki a Belje Pincészettel tavaly jutott a csúcsra, amikor is az Év Pincészete és Év Borásza díjat is megkapták Horvátországban. Egy Baranya két arca, a vörösboros és a fehérboros, a magyar és a horvát. Egymástól légvonalban húsz kilométerre. Egy kis izgalom van bennünk induláskor, hogy találjuk meg a közös nyelvet.