Vannak hétvégék, amikor mindenki családi programon van. Ahogy most is. Nekem délután azért akadt pár szabad órám, lévén a trónörökös születésnapi mulatságba ment édesanyjával, így nem vártam senkire, átugrottam Szekszárdra, az Iván-völgybe, kis kémkedésre. Ha már kóstolni nem is, legalább beleszagolni a levegőbe, szemrevételezni a közönséget, meghallgatni a véleményeket, visszajelzéseket. Az én Iván-völgyi túrám - a többi mosolygós és pirospozsgás arccal ellentétben - szóda-túra volt, de arról elmondhatom, hideg volt és buborékos mindenütt.
Idén nem fogom kihagyni, annyi biztos. Tavaly sem szerettem volna, de úgy alakult, hogy nem jutottam el az Iván-völgybe. Pedig az ötlet megszületésétől a túrát megelőző napok izgalmáig végigkísérhettem a kadarka-túra fejlődését. Az idén már kétnapos lesz, bővül, egyre többet kínál, egyre több az érdeklődő. Nincs mese, idén el kell menni, szombaton amúgy is névnapom van, koccintsunk Szekszárdon!
Nyitás előtt érkeztünk, záráskor távoztunk, de így sem sikerült minden bort végigkóstolnunk a pécsi borbörzén. Az Aranykacsa tradicionális tavaszi borfelvonultatásán tucatnyi pincészet hozta el az új évjáratot és néhány izgalmas, idősebb tételt is. A borvidéket gyakran járjuk, pincészet sem volt ismeretlen, de a borok tekintetében akadtak meglepetések. Volt, akit újrafelfedeztünk, volt, aki váratlan-szokatlan borokkal lepett meg, mások meg hozták a formát és ez sem kevésbé jelentős.