Ötödik éve már, hogy nem hagyjuk ki az eszéki borfesztivált. Eddig december elején rendezték meg, idén átkerült januárra (pont jó, hogy mi Pécsett decemberben borszalonozunk), eddig kiállítóként, előadóként vettem mindig részt, idén végre csak mezei kóstolóként, be is szerveztem vagy 45 barátomat, meg a barátaim barátait is, egyedül mégsem megy inni kóstolni az ember.

Kaptam tavaly egy kis naptárt, egész vicces világnapok is fel vannak tüntetve benne, például, hogy január 20. a pingvintudatosság világnapja. Úgyhogy ma igyekeztem gyakran gondolni a pingvinekre, pingvines mesét olvastunk reggel a kislányommal és egy rajnai rizlinget, afféle északi pingvinfajtát választottam mai bornak is.

Egy vallomással kell kezdenem: a januárt a tartozások eltüntetésére terveztem be. Nagyon sok bor áll egy virtuális sorban, kóstolásra várva. Sokat kaptam ajándékba, sokat küldtek borászok véleményt várva, sokat vettem magam örömére, háromszor sok már bőven kitölti a januárt, feszített tempóban. Elsején egy olyan borral nyitottam a sort, amiről sok jót hallottam, de még nem kóstoltam sosem.