Bevallom nem is a bor miatt jártam Feldebrőn. A templom csábított, amit még a XI. században építettek, eredetileg négyzet alaprajzú, öthajós, centrális épületként, bizánci stílusban, középen a toronnyal és a templom alatt egy fantasztikus altemplommal. Ha a művészettörténészeket kérdezzük, hogy vannak-e ma Magyarországon Bizánchoz köthető épületek, a feldebrői templom szerepelni fog a felsorolásukban.

Nem ennyi szünetet terveztem a két franc írás közé, ám sajnos az Élet – mint tudjuk – nagy mókamester. Reményeim szerint ő legalább tud nevetni… No de vissza is ehhez a szép fajtához, lássunk további két franc-t, ezúttal két tételt a szekszárdi Görögszóból.

Váli Péter húsz évvel ezelőtt, egy szép, napsütéses áprilisi délelőtt megállt a badacsonyörsi hegyoldalban a szőlőtőkék között, elnézett a Balaton felé, és amikor arcát megérintette a tó felől érkező, meleg tavaszi szellő, úgy érezte: itt neki dolga van.

Elsőre csak a palack a furcsa. Tömzsi, inkább butélia mint üveg, már ha a fülem jól érzékeli a finom árnyalatokat a jelentések tengerében. A címke vidám, bár aki nem beszél egy déli szláv nyelvet és nincs tisztában a horvát-szlovén nagy „teran háborúval“, az minden bizonnyal elsiklik a cizellált humor és az elegáns odamondás felett is…

Az Egri borvidék megújul. Már megint – tehetnénk hozzá némi iróniával, de a legfrissebb koncepció átgondoltsága és széles támogatottsága bizalomra adhat okot. A budapesti Easy Wine bisztróban megrendezett bemutatón az új borvidéki embléma mellett az Eger jövőjéről alkotott elképzelésekkel is megismerkedhettünk.

Szégyen ide vagy oda, ha Balázs nem ír rám és linkeli be a Budaprés oldalát, még hónapoknak kellett volna eltelnie, hogy észlelem őket. Balázs amúgy az unokatesóm és mint ilyen írhatnám, hogy hivatalból figyeli az új alkoholos italokat, de ez nem lenne igaz.