Hálátlan dolog karácsony után, vagy az új esztendő elején az aszúról írni, ilyenkor azt inni kell, már aki bírja a bejgli és a rengeteg egyéb aprósütemény mellett a további édességet és még nem kezdett bele a kötelező fogyókúrába. Igen ám, de a #koccintsaszuval kampány szervezőbrigádjának, no meg a Hétszőlő birtok nagylelkűségének köszönhetően három palack aszú is pihent a borhűtőmben, így bár nehezen találtam időpontot a kóstolásra (szigorúan köpni szoktam, de azért aszút nem öntünk ki, inkább vendégeket hívunk), végül csak kipattantak a dugók és elfogytak a borok.

A Jóisten egy szerda délután leült kávézni, iszogatta, szürcsölgette a kis kávéját, aztán hogy, hogy nem, kezébe került egy ász: nézegette, forgatta és azon gondolkodhatott, hogy kinek dobja le?! Aztán elengedte és az valahogy ide hullott egy immáron costa ricai illetve egy konzekvensen magyarországi magyar: Bányai László és Tóth Sándor közé. Igy történhetett, hogy egy kalandosan Costa Ricára szakadt magyar ember első piacképes babkávéja a szekszárdi Lucky Cap mikropörkölőbe került, hogy aztán a párkák elkezdhessék szőni az alább olvasható történet színes tündér-szálait… (Tóth Sándorral a Pécsi Borozó 2018/3, őszi számában beszélgettünk.)

Havonta egyszer-kétszer eljutok a Pannon Borbolt heti keddi kóstolójára, ahol alkalmanként olyan húsz friss, piacra lépő tétellel ismerkedhetek meg. Ritkán készül róla átfogó bejegyzés, mindenről felesleges is volna, például a tegnap kóstolt friss fehérek elég szomorú kezdést produkáltak, erről a jelenségről később lesz némi eszmefuttatás. Inkább csak egy-egy bort emelek ki olykor, amit érdemes akár magáncélú kóstolólistára is venni.

A hegyközségi választások két borvidéken is új elnököt hoztak, elsőként Bősz Adriánnal beszélgettünk a Szekszárdi borvidék jövőjével, a tisztmegújítással, a generációváltással és az új elnökséggel kapcsolatban a Pécsi Borozó őszi számában.