Ami nekünk a lángos vagy a véres hurka, az a spanyoloknál a churros forró csokival. A legjobb gyógyír másnaposság ellen, a legjobb energiabomba egy átbulizott éjszaka közepén/végén. Külön forró csokit nem is találtam, csak olyat, ami kifejezetten a churroshoz készül. Nem isszák magában.

A múlt hét némi bútorcserével járt, a nagyobbik gyermek határozottabb tinédzserré válása okán. No meg azzal is, hogy utána jelentősebb takarítás következett, aminek áldozatául esett a minap, na jó nemrég, azaz hónapokkal ezelőtt elromlott borhűtőm is. Helyére beköltöztettem egy borospolcot a pincéből, a borok előkerültek az itt-ott felbukkanó kartondobozokból, faládákból. És előkerültek borok címke nélkül is.

Lehet, hogy a világ szerencsésebb fertályán a szem sem rebben egy ilyen árkategóriájú bor láttán, de mi azért jellemzően összehúzzuk a szemöldökünket egy ötszámjegyű összeg felbukkanásakor. Ha pedig megengedhetjük magunknak, hogy valamilyen különleges alkalomra beszerezzünk egy-egy efféle palackot, akkor joggal várjuk el, hogy felemelő, katartikus élményt nyújtson.

Nem is olyan rég elképesztő kékfrankos vaktesztet tartottunk Pécsen, ezt követően ott ragadtam és ha már így történt, megünnepeltük Győrffy Zoli főszerkesztőm/barátom születésnapját, mi mással, mint néhány izgalmas borral.

400 évre tekinthet vissza a csokoládégyártás Belgiumban, ma Európa egyik legnagyobb exportőre e tekintetben. Azt gondolom, ez összefügghet azzal, hogy a Barry Callebaut csoport egyik főhadiszállása. Ez az a cégmonstrum, melynek csokipasztilláit kis túlzással a fél világ használja csokikészítéshez. 2010-től az egy belgára vetített éves csokoládéfogyasztás az 5,5 kilóról a felére esett vissza. Talán a klímaváltozás miatt esznek csoki helyett inkább fagylaltot és jégkrémet? Vagy kevesebb a klassz manufaktúra és túl erős a Callebaut? Ki tudja? Viszont ha nemzeti karakterisztikaként vesszük ezt a jelzőt, akkor forró csoki-fronton ez egyet jelenthet: nagyon sok és sokféle csokit.

Amikor a legendás francia forró csoki legszuperebb és legautentikusabb receptje után nyomoztam, tudtam, hogy David Lebovitz lesz az, akinél megtalálom. Évekkel ezelőtt egy olyan narancslekvár-receptet kerestem, amibe nem kell belehalni készítés közben - és ekkor akadtam rá erre a pasira. Eddig egy lenyűgöző könyve jelent meg magyarul (A tökéletes fagylalt - Csipet Kiadó), de tudom, hogy van egy olyan könyve, ami kifejezetten a francia italokról szól (Drinking French).