Jó néhány év és interjú van már a hátam mögött, de olyan áhítattal és szeretettel még soha nem hallottam borászt mesélni a szőlőről és a borról, ahogy Vida Péter teszi. Tudtam én ezt jól, hiszen számos rendezvényen találkoztunk már és hallottam beszélni - az is magával ragadó volt -, de amikor az ember kizárólagosságot élvez egy órán keresztül, minden szó és mondat csak neki szól, az mégis más. Mindez pedig egy madárcsicsergős délelőtt, a teraszon, miközben egy cirmos macska tekergőzik az ember lábánál… nos, a percek mintha elszaladtak volna, az idő egy teljesen más dimenzióba került, miközben ő elementáris erővel emelt ki történeteivel a jelenből. Bevallom, némelyiknél még a könnyem is kicsordult. Biztosan állíthatom, hogy Vida Péter okkal kapta Istentől mind a borkészítés képességét, mind pedig azt, hogy meséljen róla.

Szavazzunk együtt a kedvenceinkre – október 31-ig várjuk voksaitokat a kedvenc Pannon Borrégiós étteremre, szálláshelyre és pincészetre. A díjakat az Adventi Borszalonon adjuk át, december 7-én.

A borpakolás izzasztó munkája mellett olyan örömök is érnek, hogy rátalálok rég elbújt kincsekre. Kipakolom ugyanis a kartonokban őrzött borokat a nemrég beszerzett polcokra, áttekinthetővé varázsolva gyűjteményemet. Az egyik kartonban Merfelsz borokra találtam, rég kifutott tételekre. Nem vártam sokig, egy palackot hazahoztam, kibontottam.

Április általában az egyik legideálisabb hónap az íráshoz. A kiszemelt borászok, borászatok relatíve ráérnek a mi kis Pécsi Borozónkra. A szüret már csak egy elhalványuló, régi emlék, a tavaszi előkészítő munkákkal – kis szerencsével – már végeztek. Az időjárás, ha olykor netalán kicsit szeszélyes is, de már tökéletesen alkalmas a termőterület bejárására, akár gumicsizma nélkül is. Nincs is más ilyenkor hátra, mint előre! Gadget kollégával ezúttal a Pécsi Borvidék legnyugatibb csücskébe tartunk Mozsgóra, ahol egy ígéretes fiatal bortermelővel, Gáspár Szabolccsal van találkánk. Cikkünk a Pécsi Borozó nyári számában jelent meg.