Igazi színfoltja a Szekszárdi borvidéknek mind könnyedre hangolt, gyümölcsös boraival, mind pedig egyedi stílusával, humorával és a már fogalomnak számító kék zsigulijával. Az online és nyomtatott sajtóban azonban nem lehet róla olvasni, ifj. Márkvárt János ugyanis nemigen ad interjúkat. Vele a szőlőben lehet találkozni, jobb esetben a borain keresztül megismerni. Épp ezért a gyűszűvölgyi pincében beszélgettünk, s miközben sorra váltották egymást a különféle évjáratok és fajták, palackos és tartályos tételek a poharunkban, szépen körvonalazódott előttünk egy életút, egy ars poetica és persze szinte a teljes szortiment. (Cikkünk a Pécsi Borozó 2020 tavaszi számában jelent meg.)
Mi visz arra egy kommunikációs céget vezető szakembert Szombathelyen, hogy kistermelővé váljon, főleg a koronavírus idején? Péter története nem egyedüli a gasztronómia világában. Többen lesznek pályaelhagyók – vagy fél-pályaelhagyók, mint Péter -, és belevágnak valamibe, ami nyugtatóbb, természet közelibb, önazonosabb. Ennyire telítődtünk volna a globalizációval? Falussy Péterrel, a június 7-én elstartolt ’Falussy zöldségtermelő’ mikrovállalkozás életre hívójával beszélgettünk.
A megszorítások egyre inkább eltűnnek életünkből, néhány új szokás talán megmarad, sok új tapasztalat biztosan. Az utóbbi napok olyanok, mintha mindenki megpróbálná bepótolni az elvesztegetett időt, de egyrészt botorság volt, aki elvesztegette, másrészt lehetetlen visszahozni az elmúlt időt. A halmozódó munkafeladatok miatt aztán kevesebb idő marad a borra, az írásra, fáradtan, nyűgösen nem érdemes kóstolni sem. De kaptam két palackot, és furdalta az oldalamat a kíváncsiság.
Van egy kis csapatunk, négy fix taggal. Időnként kóstolunk. Beszélgetünk. Eszünk. Négy ember négy világból. Egy közös pont van: a bor. Pontosabban annyi volt talán az elején, aztán rájöttünk, hogy sokkal több is van. A karantén némileg megakasztotta találkozóinkat, de múlt héten pótoltunk. Volt több apropója is, egy babgulyás a tűzhelyen, két frissen szerzett szőlész-borász oklevél és nyolc bor a Stier Pincészetből.
Ha nem is vagyok rajongó, néha nekem is jól esik meginni egy pohárral, mint most is, a feleségem által készített lecsó mellé. A kenyeret sajnos a boltban vettem, a házi kovászom nem halt meg, de nem is volt sosem, talán majd a következő életemben!
Sokat emlegettem a szentendrei Kőhegybort az elmúlt időben, mialatt a délszláv bortörténetes cikksorozatot írtam. Itt az ideje, hogy többet is megtudjunk róluk és a szentendrei szőlőtermesztésről.
Kultúrtörténeti fricskaként is felfogható, de legyen inkább az elgondolkodás sarokköve, hogy az ortodox kereszténység legszentebb helyén, a görögországi Athosz-hegyen a XIII. század végéig működött egy Bencés monostor is, anélkül, hogy tudomást vettek volna a több mint 200 évvel korábbi egyházszakadásról…
A Szövetség a Bükki Borvidékért Egyesület megalakulásának közelgő 2. születésnapja alkalmából sajtónappal egybekötött sétáló-kóstolót tartott Miskolcon, az Avas oldalában nemrég átadott Avasi Présházban. Az eseményen – melynek eredeti időpontja április végén lett volna – számos nagyobb jelentőségű bejelentés is történt: például bemutatták a Bükkborokat.
A Cseri Pincészet különleges CSR kampány keretein belül hívja fel a figyelmet a hazai vendéglátás újraindulásának támogatására; 6 kiemelt partnerükkel összefogva egy pohár Rozét vagy Sauvignon Blanc-t ajándékoznak minden étlapról rendelő vendégnek.
A digitális tér jelentősége nemcsak ezekben a hónapokban, hanem hosszú távon is egyre fontosabb az életünkben. Még egy olyan terméknél is, mint a bor, ami alapvetően offline élvezhető. Az Egri Borműhely borászai ezért kommunikációs csatornáikat tovább bővítve idén tavasszal bemutatják új honlapjukat.
