Kis hazánkban Locsmánd leginkább a termálfürdőjéről nevezetes. A trianoni békeszerződésben Ausztriának juttatott terület egyrészt egy nagyobb köpésre van a magyar határtól, másfelől viszont a szőlőhegye a Mittelburgenlad DAC része és mint ilyen, pöpec kékfrankosok hazája.
Néha - csak részben viccesen - jegyzem meg, hogy két dolgot (biztos) nem szeretek a bor világában: a pincét és a parafadugót. Megkóstoltam volna ugyanis egy bort, ajándékba kaptam egy barátomtól. De dugós volt. Nincs ennél dühítőbb csalódás. Nem az ára miatt, nem a bor jelentősége miatt, de abban a pillanatban pont azt a hónapokig őrizgetett palackot szerettem volna kinyitni, és tessék, élvezhetetlen.
Ez lett volna a címe - Tompa Imre barátom javaslatára - annak a cikknek, amit még 2013-ban írtam a Borigo Magazinnak, és ami BGB vigyázó tekintetének súlya alatt „Borok a piros lámpás negyedből“-re szelídült.