Vannak akik megadják a módját és egyből egy Yquem-et tesznek le egy Szepsy mellé, de egy átlagos borissza biztos nem így kezdi majd a napját. Nekem sem volt ennyire egyértelmű, hogy ebből egy rövid írás születik majd, bár egy ideje kerülgettem már ezt a két palackot.

Kevés kóstoló miatt utazom már el Budapestre, egykor nem így volt ez, de kevés az idő és számolatlanul szaporodnak az események. Maradt nekem a furmint és az olaszrizling, ez a két fajta áll talán hozzám a legközelebb, így a februári furmintos és az októberi olaszrizlinges kóstolók minden évben kötelezőek. 

Minden évben megszólalnak a vészharangok a Budavári Borfesztivál felett, hogy idejétmúlt, hogy nem lesznek, hogy se kiállító, se nép, hogy megint esni fog, hogy nem is éri meg. És bár minden részében van valami legalábbis részleges igazság, minden évben elzarándokolok jómagam is, ha legalább egy fél napra is, megmártózni a borfeszt tengerében és legalább egyszer lepillantani a Várból a Dunára, borospohárral a kézben.