Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az újkori történetüket ugyanannak a családnak köszönhetik, az itáliai eredetű, hercegi rangra emelkedett Odescalchiaknak, akik a török kiűzése után kapták birtokadományul a Szerémség majd teljes nyugati végét. Ha pedig így alakult, rögtön (a legenda szerint) magukkal hozták észak-olaszországi birtokaikról a tramini szőlőfajtát és persze a telepítési kedvet, nem véletlen, hogy a régióban mindenhol velük példálóznak, ha a borvidékek történeti nagysága és rangja kerül szóba.

A két Szerémség valójában egy, ahogy ezt a WineSofa térképe is mutatja

Ha pedig már ott voltak, szőlőt telepítettek és bort szűrtek, azonnal pinceépítésbe is fogtak, a fennmaradt adatok és pincék alapján pedig két központot építettek ki, az egyiket Újlakon (ma Ilok), a másikat pedig Erdővégen (ma Erdevik).

A régi pince hamarosan szállodává alakul (fotó: Ercsey Dániel)

A két birtokközpont (hiszen ez tulajdonképpen egy uradalom volt) történelme is hasonló, a kommunizmus alatt mindkettő a helyi borkombinát központja, ha úgy tetszik gigaborászat, majd a rendszerváltás után privatizálták őket, azzal a különbséggel, hogy a horvát oldalon az Ilocki Podrumi mintha sikeresebben mentette volna át az örökséget, míg az Erdevik borászat egy ideig csak vergődött a múlt árnyékában. Ez változott meg az elmúlt években…

De még hogy megváltozott! (fotó: Erdevik borászat Facebook oldala)

Ami az erdővégi birtok történetét illeti, természetesen itt is a Traminac (vagyis a tramini) volt a vezető szőlőfajta anno, akárcsak a légvonalban 12km-re lévő Újlakon. (Az Ilocki Podrumi híres Principovac dűlője és az Erdevik borászat feldolgozója mindössze 8km-re vannak egymástól!) A kommunizmusban a borkombinát 600 hektár szőlője mellé további 600 hektárról vásárolta fel a termést.

Fa és kóracél (fotó: Ercsey Dániel)

Jelenleg a gigantikus borászat használaton kívül porosodik, de egy kis részét modernizálva új élet indul a romokon. Ez azt is jelenti, hogy az Erdevik borászat jelenleg 63 hektáros területéről egyelőre csupán évi 200.000 palack minőségi bor kerül a fogyasztók asztalára.

A fotó forrása az Erdevik borászat Facebook oldala

A váltás kulcsát a közeli Šišatovac garázsborászata, a ChiChateau jelentette, aminek a tulajdonosait felkérték, hogy vigyék sikerre a szomszédos kombinátot. Én az örökké mosolygó Đorđe Stojšić és a márkanagykövet, Vuk Stefanovics társaságában kóstolhattam meg néhány tételt, miközben arról meséltek, hogy a következő évek beruházásaiként megújul a birtokon fekvő egykori római fürdő, és a régi pincéből hotelt és konferenciaközpontot varázsolnak.

ChiChateau Sauvignon Blake 2017

Mindössze 1300 palack született ebből a cseppet sem klasszikus sauvignon blanc-ból. Már a színe árulkodó, közepesen mély arany, hát még az illat! Az édes fűszerek és az őszibarack jelennek meg először, a háttérben szegfűszeg és érett alma. Kóstolva aztán nagy test, elegáns savak, izgalmas hordófűszerek, selymes textúra jellemzik, sárga húsú gyümölcsökkel és nagyon hosszú lecsengéssel, ahol egy kis grillázs is felbukkan. Gyönyörű! 90/100 pont

Barrique érlelő Erdővégen (fotó: Ercsey Dániel)

ChiChardonnay 2017

Közepes arany szín. A test nagy, a korty széles, krémes textúrával, ugyanakkor vibráló savakkal és fehér húsú gyümölcsökkel, édesgyökérrel és vaníliával, mogyoróval és szegfűszeggel. Hosszú, szuper. 91/100 pont

A birtok éttermében (fotó: Ercsey Dániel)

A savak miatt már itt rákérdeztem, de ez később az Erdevik boroknál is beigazolódott: soha nincs almasav bontás, a fahordós chardonnay esetében sem! Azt gondoltam, hogy a terület eleve hűvösebb, de az Erdevik szőlői többségében a hegység átellenes oldalán, a keleti részén vannak, Krčedin közelében, a Duna mellett, ahonnan szinte rálátni a Tisza torkolatára és a közeli Titelre. Arrafelé viszont melegebb a klíma, bár Đorđe a helyi alapanyagoknál is úgy tapasztalta, hogy szükség van az almasavra a borokban.

A szőlők a Fruska Gora nyugati végén a Dunára néznek (fotó: Erdevik borászat)

Erdevik Rosa Nostra 2019

Elmondásuk szerint 33% merlot, syrah és cabernet sauvignon és 1% szeretet van a rozéjukban. Ha ez igaz, akkor az utóbbinak Dianás cukorka illata van, mellette persze némi egres és eper, kevés fehérbors és rózsa is megjelenik. Könnyednek hat, pedig a 14% alkohol nem ezt sejteti! A korty kerek és elegáns, ízében tiszta gyümölcs, szép és hosszú. 87/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Erdevik Cathedra 2016

Ez sem az a tipikus sauvignon blanc, mély citrom színnel és rengeteg trópusi gyümölccsel, ananásszal és papayával, édes fűszerekkel az illatban. Kóstolva nagy test, széles korty, az ízében füstös jegyek és mogyoró, egyszerre mély és hosszú. De a fa kicsit talán sok. 88/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Miközben kóstoltunk a birtok éttermében (ami viccen kívül a környék legjobb étterme!), elkezdték elénk hordani a helyi sajtokat és szalámikat, hidegen sajtolt napraforgóolajat és frissen sült kenyeret, majd Tito elvtárs kedvenc ételét, a zagorjei štrukli-t, ami a habkönnyű friss tehénsajt vagy túró és némi tészta násza a sütőben, én speciel juhtúróval is el tudom képzelni, elképesztően egyszerű és finom, ráadásul nagyon passzoltak hozzá a borok is. Nem tudok mást mondani, minthogy aki eljut Újlakra a borok miatt, az ne álljon meg náluk, hanem jöjjön tovább a szerbiai Erdővégre is!

Az Erdevik borászat további boraiból néhányat útravalónak magammal hoztam Budapestre, erről hamarosan beszámolok egy videóban a Lecsengés YouTube csatornáján.