A családi ebédeknek régóta kiegészítője, kísérője otthon egy palack bor. Néha ételhez, néha alkalomhoz választunk, vagy csak úgy, amihez kedvünk van. Gyakori vendég az édes bor az asztalon, édesanyám és nagymamám azt szeretik leginkább. Lehet késői szüret, szamorodni, vagy aszú. Aszút nyitni mindig ünnep, de nem szükséges hozzá alkalom, a közös együttlétet is lehet vele ünnepelni.
Szenteste a karácsonyi vacsora - a halászlé - előtt a népszokásoknak megfelelően alma, méz, fokhagyma, dió kerül az asztalra. Az alma – annyi gerezdre vágva, ahányan vagyunk – az összetartozást és az egészséget, a méz a torokbetegségek elleni védelmet, a fokhagyma az életerőt, a dió pedig a tudást, a bölcsességet jelképezi. Néhány éve új szokásként az első közös karácsonyi koccintáshoz mindig aszú kerül a poharakba. Nekem a karácsonyi asztalon egyszerre jelenti a hagyományt és a megújulást, hogy ne felejtsük el értékeinket őrizni, de ha szükséges, akkor új utakra is kell lépni. Hiszen amit ma tokaji aszúnak nevezünk, az nagyon más volt még 10 évvel ezelőtt is.
A karácsonyi aszú kiválasztása mindig okoz némi fejtörést, de ezt nyugodtan nevezhetjük édes tehernek. Idén az a szerencse ért, hogy a Koccints aszúval kampány keretein belül advent második vasárnapjának délutánján is koccinthattunk egy pohár aszúval a családommal. Viszont ennél többet nem tudtunk a borról, mert vakon kóstoltuk meg.
A bor színe aranyló, kristályos, szinte áttetsző, valóban fiatal bort sejtet. Az illata elegáns, de kissé kialakulatlan, nem egy gyümölcsbomba. A hordófűszerek remekül keretezik az illatot, ami picit zöldfűszeres, gyógynövényes, és a gyümölcsök, mint a friss őszi- és sárgabarack inkább a háttérben érezhetőek a botritiszes jegyekkel. Idővel nyílik a bor és egyre több gyümölcsös illatot lehet kicsalogatni a pohárból. Hűvös karakterű.
Az első kortynál már feltűnik a magas cukortartalom, így az első gondolatom az, hogy egy 6 puttonyos aszúval van dolgom. A cukor és a sav még nem teljesen mozog együtt, ami miatt fiatalnak gondolom, de ahogy szellőzik egyre jobban csiszolódnak össze. A magas cukor nem harsogó, mert a savak remekül ellenpontozzák azt, így a bor szinte száraz érzettel hagyja el a szájat. Az aszúk között ez egy egyenes, egyensúlyosabb bornak számít, nem hömpölygő, nem a nehézségével és a cukorhangsúllyal kívánja meggyőzni a fogyasztóját. Ízében fehér virágok, kamilla, sárgadinnye, körte, őszibarack, és a botritiszes, sárgabarackos jegyek, pici virágporral, mézzel, némi naranccsal. A korty közepétől, ahogy megérkeznek a savak pici zöldfűszer veszi át a vezető ízjegyet. Az utóíze a bornak meglepően sós, amiben van még egy kis vajas keksz is.
A bor nagyon tiszta és elegáns, úgy hiszem van benne potenciál, és még mindig fiatal. A hűvösebb karakter miatt az évjáraton gondolkozom, az ízjegyek miatt pedig vörös agyagos talajról származó bort tippelnék. Több fajta házasítása lehet ez az aszú. Végül egy kisebb mádi pincészetet írok fel magamnak, évjáratnak 2015-öt jegyzem fel, hiába volt meleg és forró az év kevés aszúval, de egy 2013-ast vagy egy 2014-est érettebbnek várnék már. 93 pontot kap a bor, az egyensúlya és a karaktere miatt.
A leleplezés során megállapítom: Mádot legalább eltaláltam. A Royal Tokaji 2013-as 5 puttonyos aszúja megtréfált, de nagyon örültem ennek, ráadásul tavaly karácsonykor a 6 puttonyos nagytestvére került az asztalunkra. A Royal Tokaji ezüst címkés 5 puttonyos aszúi az egyik legelérhetőbbek a hazai boltok polcain, így még borszaküzletbe sem kell mennie annak, aki megkóstolná, hanem a bevásárlásai során is le tud emelni egyet a polcról és mindig biztos választást jelentenek. Ráadásul, hosszú távon is eltarthatóak megfelelő körülmények között. Aki teheti, kóstolja meg, ne csak karácsonykor, hanem az év bármely napján, mert az aszú és köztük ez a bor is megérdemli, hogy minél gyakrabban kerüljön az asztalunkra!
A bort a Wineglass Communication Koccints aszúval! kampánya keretében kaptuk.