Kérem Várjon!
Cikkek
"A zsiványokat jobban tudom kezelni"
Filákovity Dusán (Pannon Borbolt/Eleven)
Bukovics Martin
2022 July 25.
Egy kis Horvátország, egy kis bor, némi sztorizással megspékelve. Filákovity Dusán, a Pannon Borbolt tulajdonosa mesélt a Gemišt hírlevélnek, mi meg átvettük, hogy olvasóink is kedvet kapjanak utazni, borozni, olvasni.

Később léptek be az EU-ba, mint Magyarország, aztán mégis előbb lesz eurójuk! – méltatlankodnak sokan nem is annyira Horvátországon, mint a mindenkori magyar kormányokon és jegybanki vezetéseken. Ha feladtuk volna a forintot, most nem kellene másfélszer annyit (plusz az infláció) fizetni az olaszországi nyaraláson: bezzeg Horvátország! Jövőre nemcsak a fizetőeszköz változik meg a horvát tengerparton, hanem az is, hogy nem lesz már határellenőrzés: 2023. január 1-jétől ugyanis, ha minden a tervek szerint halad, az EU kedvenc jobbközép kormánya által vezetett Horvátország egyszerre lesz az euró- és a schengeni övezet tagja.

A legtöbb magyar olvasó nyilván a nyaralása miatt érintett, ott pedig egészen egyszerű a képlet: aki nem euróban kapja a fizetését, hanem forintban, ki van téve Matolcsy György és a pénzpiacok mozgásainak. Nem egy bonyolult sztori. Érdekes lehet viszont egy egészen más perspektíva: a magyarországi horvát üzletemberé. 

Filakovity Dusán nagyon régóta várt arra, hogy a horvátok annyira mélyítsék el az EU-tagságukat, amennyire csak lehet. A pécsi borkereskedő, a hazai borpiacon egyedüliként meglepően sokféle balkáni bort forgalmazó, és a piac egyik legnagyobb szereplője, a Pannon Borbolt tulajdonosa a borbiznisz előtt tíz éven keresztül a horvát tengerparton dolgozott. Miután megszerezte a pécsi egyetemen a horvát nyelv és irodalom szakos diplomáját, dobbantott is: mohácsi sokacként beszélte a nyelvet, a nagy pénz pedig – mint mondja – Horvátországban mindig is az Adrián volt.

Szuveníreket terített nagykereskedőként: Kínából, Franciaországból, Magyarországból szállított a standosoknak és az ajándékboltoknak hűtőmágneseket, napszemüvegeket, meg az összes olyan felesleges, abban a pillanatban jó ötletnek tűnő cuccot, amit ilyen helyeken árusítani szoktak. „Az utca embereivel dolgoztam, nem a magasan kvalifikált üzletemberekkel. Árusokkal főleg. Sokkal lazábbak, főleg a fizetési morál terén. Óriási készpénz ment keresztül a kezemen. Ez a kilencvenes évek vége, a kétezres évek közepe. Teljesen más idők voltak.” Horvátország akkor még az EU-nak sem volt tagja: 

„A bőrömön éreztem a vámolást. Óriási adminisztráció kellett hozzá, millió törvénynek kellett megfelelni, rettentő sokáig tartott, magas költsége volt, sajnos korrupciós is.” Tizenvalahány év alatt innen jutottunk el oda, hogy határ se lesz.

Rendkívül intenzív szezonális munka volt ez: májustól októberig szinte folyamatosan dolgozott fél éven keresztül, az év többi részében pedig ezt pihente ki. Amikor aztán megszületett az első, majd a második gyereke, úgy érezte, illene már hazajönni. „Tök jó pénzt kerestem, a borbizniszben nincs ekkora marzs. Az a tíz év kellett ahhoz, hogy megedződjek, hogy lássak sok mindent. A kereskedelmet Horvátországban tanultam, utána nyitottam meg itt a céget. A zsiványokat én ezért jobban tudom kezelni: egy magyarországi zsivány akkora zsivány sosem lesz, mint egy balkáni.”

Mire figyeljen, aki Horvátországban akar bizniszt csinálni? „A horvát érzelmi alapon dönt. Magyarországi horvátként úgy gondolom, nagyon jól beszélek horvátul, mégsem fogadtak be, mindig mondták, hogy na, jön a magyar. Splitben egy elképesztően fontos helyen rendkívüli forgalmat lebonyolító emberhez mentem üzletet szerezni, mikor meghallotta a Braco, hogy magyar vagyok, rögtön beültetett az irodájába, mondván figyelj csak, én a hazámat magyar fegyverrel védtem. Sosem felejtem el: azonnal megvette az árumat, ezután már bármit eladtam neki.”

Dusán családilag igazi sokac, rokonok vannak a horvát Baranyában, és a Duna túloldalán, a ma Szerbiához tartozó Bački Bregben is. Az tehát, hogy behozzon borokat ebből a hazai borpiacon gyakorlatilag ismeretlen környékről, adta magát. „Amikor benyitottam hozzájuk, hogy sziasztok, én egy magyarországi borkereskedő vagyok, de beszélek horvátul, annak azért örültek.” Ez tizenéve még szerelemből indult, ma viszont az üzlet egyik fő profilját adja, jelentős mennyiséget adnak el a volt jugoszláv tagállamokból: „Ez biznisz lett. Jó biznisz. Eladunk belőlük, tehát értékük van itt is.” Ami azért is nagy szám, mert a tapasztalata alapján a magyarok nagyrészének fogalma sincs, mennyire jók a balkáni borok – és ez persze visszafelé is igaz. „Egy zágrábi borfesztiválon pultoztam, amikor egy horvát rácsodálkozott, hogy jé, nálunk is vannak borok. Kérdeztem, miért csodálkozik. Hát mert amikor ment az autópályán, csak búzát meg kukoricát látott. Pedig itt sokkal több a szőlő, mint ott.”

A horvátok legjobb fehérboros vidékei a legszegényebb részeken, a magyar, a szerb és a bosnyák határ övezte északkeleti csücsökben, Szlavóniában találhatók: itt van Kutjevo, Ilok, Erdut és persze a horvát Baranya. Az elvándorlás mértéke is itt a legnagyobb, aki végigautózik mondjuk Djakovótól a bosnyák határig, alig lakott falvakat lát – pár tényleg szépen gondozott szőlődomb mellett. Az euró bevezetését sokan amiatt ellenzik az NDK-beli, illetve a szlovákiai tapasztalatokból kiindulva, hogy óriási áremelésekkel jár, így a leszakadók még szegényebbek lesznek, a Szlavóniában eleve hagyományosan erős EU-szkeptikus szélsőjobbhoz hajtva a szavazókat.

Dusán családilag és a bor miatt is pont ezekben a térségekben van otthon. „A szlavón és baranyai pincéknek óriási előnye, hogy a tengerparti turizmus jelentős részt szippant fel a termelésükből. A magyar piac azért érdekes csak nekik, hogy egyáltalán jelen legyenek rajta. Mondták már nekem, hogy az euróbevezetéssel drágulás lesz – mégpedig az infláción felüli.” De miért emelnek, nézik az osztrák borok árait, és cikinek tartják, hogy az övék olcsóbb, noha jobbnak tartják? Bingó: „Tisztában vannak a nyugati árakkal, és mindig is úgy érezték, hogy oda tartoznak ők is.” Ezt a magyar piacon egyébként meg is fogják szívni: hiába van egy provence-i rozéval egy minőségi szinten mondjuk a kutjevói Galić pincészet új toprozéja, Dusánnak azt az áremelés után 5600 forintos kiskereskedelmi áron kellene kínálnia, ami már az a szint egy rozénál, hogy nagyon ritka rá a vevő.

Ez viszont legyen a magyarok baja, Horvátország nem tart az eurótól: „Már a szocialista rendszer alatt sokkal többet használták a nemzetközi valutákat, mint a magyarok. Mi be voltunk zárva 40 évig, ők meg nyugatra kacsintgattak. Már akkor német márkában számoltak. Az átállás könnyű lesz. Amikor egy kocsiról, lakásról beszélünk, mindig azt mondják: inkább euróban mondjam az árat. Mi mindig is euróban fizettünk a horvát partnereinknek. Mert eleve abban kérték.”

Mivel Dusán sem az eurótól fél, hanem hogy drágább lesz minden, adódik a kérdés, hogyan akarja mindezt lenyeletni vásárlói torkán. „A magyar forint gyengül, a gazdasági válság miatt ők drágábbak lettek, plusz most átváltanak euróra, és tovább drágulnak a borok. Ezért szinte csak a prémium kategóriát fogjuk tudni behozni – ahol nem számít, hogy egy graševina 3500 forint, mert az annyira jó.” 

Az olcsó horvát borra tapasztalata alapján nincs is nagyon igénye a magyar piacnak. „Volt szó arról, hogy belistázok horvát borokat az egyik diszkontláncba, de teljesen leépítettek. Jó volt a bor, jó volt az ár, 999 forinttól 2599 forintig egy teljes szortiment, de végül annyira leosztottak, hogy közölték, menjek be a boltba, és nézzem már meg a választékukat. A diszkontokban 95%-ban magyar bor fogy, a maradék 5%-on osztozik Franciaország, Olaszország, Spanyolország, az Újvilág és a szomszédok. Nekem ez egy hidegzuhany volt azután, hogy a montenegrói partnerem azt mondogatta, hogy szép-szép, hogy viszek 1-2 raklappal, de mikor viszek már végre egy nyerges kamionnyit. Miután megpróbáltam, és az lett a vége, ami, ment is vissza az infó meg a hidegzuhany Podgoricába meg Kutjevóba.”

Schengen nemcsak a határátkelést, de az export-importot is megkönnyíti, most, hogy Horvátország tagja lesz a schengeni zónának, oda-vissza megnyílnak az utak, már nem csak a horvát bort lesz egyszerűbb elvinni Budapestre, el lehet vinni a magyar bort is könnyebben az Adriára. Dusán úgy látja, ha nem is a hazai tételekkel, de az általa forgalmazott horvát borokkal simán versenyképes lehetne ott is: „Egy zágrábi borkereskedő ismerősömnél délelőtt tízkor bent volt egy zadari étteremtulajdonos ismerőse, nagyban viszkiztek, a sikeres szezonra koccintva. Kértem, hogy mutassa már meg a borlapját. Hát… bármelyik pécsi étterem borlapja agyonverné dizájnban, szakmaiságban, kínálatban a nagyon menő zadari étteremét. Lehet, kikacsintunk, de nem a tengerpartra, az innen nagyon messze van. Kiszolgálni egy komplett szezont szervízzel, logisztikával, raktárral, ügyvitellel… áh, nem, dolgoztam én már ott eleget!”


Három jó horvát bor Filakovity Dusántól

„Amikor a tengerparton nyaralnak a haverjaim, folyamatosan engem hívogatnak, hogy mit vegyenek a Konzumban. Mondom, ha már ott vagytok Rovinjban, üljetek be a kocsiba, csak 15 perc Ivica Matošević...” Aki nincs most épp Rovignóban, annak jöjjön három bor a kereskedő ajánlásával. A három legautentikusabb horvát bort kértük.

Coronica Malvazija 2020

Umag és Poreč között Moreno Coronica elképesztően, fanatikusan nagyon jó bort készít. A legmalvazijásabb malvazija. Őrült borász, aki a végletekig mindent szétkóstol és kiszámít. Ha egy borban kellene megmutatnom a fajtát, ezt nyitnám fel. Nagyon isztriai, kis ásványossággal, pont jó alkohollal – ne a drágábikkat, az olcsóbbikat kóstoljátok. (4490 Ft)

Krauthaker Mitrovac Graševina 2021

Ikon. Maga a borász is, a borvidék is, a fajta is, a dűlő is. (5290 Ft)

Skaramuča Dingač Reserva 2017

Isztria mellé kezd felnőni Dalmácia. Sokat invesztálnak technológiába, tisztulnak a borok, nincsenek már animális, eloxidált illatok. A dalmátok erős öntudatú emberek, akiknek a tradíció nagyon fontos, de közben felnőtt egy új generáció világlátott emberekből, akik meg tudták szelídíteni a plavac malit – ez a termelő is ilyen, rengeteg elismerést be fog még zsebelni. A többiek pedig emiatt rájöttek, hogy 350-400 kunáért minden szart mégsem lehet eladni az Adrián – hála a Jóistennek! (9990 Ft)


Címlapfotó: Gemist

Fotók: Pannon Borbolt FB