Az év elejére még egy tavalyi élmény, méghozzá nem is akármilyen: a Nivegy-völgyi olaszrizlingeknek szerveztek egy tematikus napot Szentantalfán. Ami nem Pécs szomszédjában van, de ha olaszrizling, indul az autó. A mesterkurzuson és a nyílt kóstolón ott voltunk, az utolsó kompot hazafelé még pont elcsíptük.
Ahogy azt megtudtuk, de azért eddig is sejtettük, a Balatonfüred-Csopaki borvidéken szinte minden szőlőtermelő foglalkozik olaszrizlinggel, de a helyi borászok a többi balatoni bort kóstolva azt tapasztalták, hogy a termőhelyükön a borok karaktere jobban beazonosítható, a gyümölcsös ízjegyek hasonlósága mellett jól felismerhető a Nivegy-völgyi meszes talajra jellemző ásványosság is.
Tavaly vágtak bele az önálló szabályozás kialakításába, mellyel meghatároztak egy olyan önálló karaktert, ami a helyi borokra jellemző, és a szőlőtermesztésre valamint a borászati eljárásokra vonatkozóan kötelezően alkalmazandó. Akik ezeknek megfelelnek, boraikat „Nivegy-völgyi oltalom alatt álló eredetmegjelölésű bor” jelzéssel hozhatják forgalomba, a Nivegy-völgy megnevezést pedig innentől csak azok használhatják, akik ennek az eredetvédelemnek megfelelnek.
Az eredetvédelem szerint egy Nivegy-völgyi olaszrizling hegyborra a diszkrét gyümölcsösség, ásványos-tűzköves jelleg jellemző. Illatában a zöldalma, körte, esetenként birsalmás és citrusos jegyek jellennek meg. Harmonikus savszerkezet jellemzi, mely telt ízérzettel, citrusos, sós-ásványos jelleggel egészül ki. Évjárati hatásként megjelenhetnek botrytiszes illat és ízjegyek. Lehet dűlős bort is forgalmazni, és mi ezeket a jegyeket kerestük ezen a napon a borokban!
A Nivegy-völgy öt falva – Tagyon, Szentantalfa, Szentjakabfa, Óbudavár és Balatoncsicsó –, valamint a szomszédos Zánka borászközösségéből jelenleg tíz pincészet tüntetheti fel a borain az elnevezést (Dobosi Pincészet, Dombi Pince, Holló Pince, Kisspince, Lídia Borház, Martinus Birtok, Szabó és Fia Borpince, Tagyon Birtok, Tánczos Pince és Végh Pince).
November végén másodszor mutatták be együtt a pincék a boraikat, de mesterkurzus először szerveződött ezzel kapcsolatban. Itt öt Nivegy-völgyi eredetvédett bort öt nemzetközi példával hasonlíthattak össze az érdeklődők, a mester és a borok kurátora dr. Fiáth Attila volt. A projekt a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa program rendezvénysorozatába illesztették, ami rendjén is van, hiszen kétségtelen borkultúra-formáló hatással bírt - nálam bizonyosan.
Részben azért is, mert a kurzus a szakmai tartalmakon túl elég játékos is volt, ez pedig közel áll hozzám, a motiváltságnak köszönhetően így - érkezik a spoiler - a tíz borból kilencet el is találtam.
Adott volt öt Nivegy-völgyi olaszrizling és öt külföldi fajtabor (pfalzi fehérburgundi, wachaui zöldveltelini, albarino a Rias Baixas vidékéről, Greco di Tufo Campaniából és burgundi Chablis).
Párban kóstoltuk meg a borokat, vakon és párhuzamosan, mindig két pohárból.
Az első bor neutrális illatú, citrusokkal, kortyban érett gyümölcs, alma, barack, citrusok, jó savak, kicsit egyszerűbb struktúra a másikhoz viszonyítva, ahol illatban barack és bors jelent meg, jó test, feszes, lendületes, jó savak, érett gyümölcsök, picit krémesebb, picit fűszeresebb. Itt elég egyértelmű volt, melyik az OR, melyik a GV. A magyar bor 2600 Ft, az osztrák 5990 Ft.
Az első bornál feszes struktúra, érettebb illatok, barack felé húz, mintha édesérzet is megjelenne, szaftos gyümölcsösség, finom füvességgel együtt, míg a másodikban az illat elég tipikus, egyszerűbb struktúra, frissebb, ressebb gyümölcsöket kapunk, alma, citrusok, grapefruit, könnyed és tartalmas. Szívemhez az első áll közelebb, de itt is dupla találatom volt. A magyar bor 2800 Ft, az osztrák 6990 Ft.
Az első pohárban egy érettebb, masszívabb anyag, teltebb, picit mézesek a gyümölcsök, jó savak, kerek, elegáns bor, míg a másik nagyon olaszrizlinges illatokkal kezd, alma, citursok, feszes szerkezet, füvek, némi virág, némi alkoholérzet van pluszban, de összességben szép bor. Az albarino helyett mást tippeltem (pinot blanc), így ezt a kört a magabiztos kezdés után csak egy találattal zártam. A spanyol bor 4960 Ft, a magyar 2650 Ft.
Gyümölcsös, lágyabb savakkal bíró bor az első pohárban, barack, érettebb citrusok, kerek korty, a másodikban jó savak, puritánabb szerkezet, de stabil, van gyümölcs, ressebb, grapefruit és pomeló felé billen, van fafűszer is. Kicsit nyers. A tippelés itt stimmelt. A német bor 5490 Ft, a magyar 3500 Ft áron kapható.
Az első pohárban érett, szép anyagm elegáns illatokkal, virágok, fehér gyümöcsök, szép savak, mineralitás, míg a második pohárban toast, vaj, érett sárga gyümölcs, édesérzet, teltség, vastagabb, de arányos szerkezet. Nem volt félreértés. A francia bor ára 5990 Ft, a magyar bor 2800 Ft.
Hogy mi a tanulság? Nos, az olaszrizlingek felismerhetők voltak, megvolt egy kivehető karakter, ami jó hír egy nagyon az elején tartó eredetvédelem esetében. Viszont többségében a külföldi borok voltak jobban kitalálva, összerakva, érettebb szerzői koncepció mentén készültek.
- Egy adott, viszonylag szűk régió borait kóstolva fontos, hogy egymáshoz hasonlítsuk őket, és kialakuljon a mikrokörnyezet egységes stílusa. A borokat viszont fontos nemzetközi kontextusban is elhelyezni, világviszonylatban is értelmezni - mondta el Fiáth Attila, és ez a lényeg.
A sétálókóstolón is végigkóstoltam az olaszrizlingeket, itt természetesen vegyesebb volt a kép, de akadtak izgalmas felfedezések, erről majd egyszer, ha alaposabban és nyugodtabb környezetben ismerkedünk meg a Nivegy-völgyi borokkal.
Fotókredit: Szabó Miklós (kivéve palackfotók)