Feketén fehéren

Most is így történt és a tészta formázása közben állandó segítségemmel, édesanyámmal jókat kuncogtunk... mert eszébe jutottam kislányként, kamaszként... és tényleg... a fekete-fehér csíkos harisnyám, ami ruhatáram kedvenc darabja volt, ami a görbe, csámpás lábaimnak nem éppen volt előnyös. 

Gyorsan nőttem, így mindig kellett egy éppen megfelelő méret és szerencsére volt is... volt és most is van, egy bontatlan darab... emlékül eltéve a fiókomba. :) Az ember változik, de a fekete-fehér csíkos imádata megmaradt, eddig rajtam volt, most bennem lesz. :) Mindig is szerettem volna venni egy doboz ZEBRA vagyis fekete-fehér csíkos farfalle tésztát... de a harisnyával ellentétben nem olyan egyszerű beszerezni, ezért elhatároztam, hogy magam készítem el az alábbiak szerint:

Mindkét tészta hozzávalóit összedolgoztam, szép rugalmas állagúra gyúrtam. A szépia tintával színezett tészta összeállítását érdemes külön tálban gumikesztyűvel végezni, mert fog. 

A két színű tésztát külön-külön nyolc egyenlő részre vágtam, majd gép segítségével vékonyítottam. A tésztalapokat azonos méretre vágtam. A leeső részeket ismét összegyúrtam, vékonyítottam és a többi lap méretéhez igazítottam. A lapokat a színek váltogatásával, minden egyes lap felületének vizezésével (éppen, hogy bekenve a felületét) egymásra helyeztem, olyan magasságban, hogy éles késsel könnyen szelhető legyen. Ha túl magasra építjük, akkor nem biztos, hogy arányosan tudjuk levágni a megfelelő darabot. Két "emeletet" építettem a tésztalapokból arra figyelve, hogy a másodikat eltérő színű lappal indítsam. Ezt követően mindkét "emeletből" hosszában levágtam egy-egy kb. 1 cm széles sávot és (szintén) a tészta felületének vizezésével hosszában összeragasztottam.

Először sodrófa segítségével, majd géppel nyújtottam. Az én gépem típusa Marcato Atlas 150 , mellyel 6-os fokozatig vékonyítottam a tésztát. A lapokat konyharuhával letakartam, mert nagyon hamar kiszárad és akkor nehéz vagy szinte lehetetlen megformázni.

Egy duplavágó szerkezet segítségével a tésztalapot 4 cm széles csíkokra, majd a csíkokat 3 cm szélesre vágtam. A cél az volt, hogy a megformázott masni hosszában legyen csíkos, így az összevágásnál figyelni kellett, hogyan vágom fel a tésztát. Az apró tésztadarabokat egy tányérral leborítottam, mert hamar kiszárad, megnehezítve a formázást.

A formázás végezhető kézzel illetve egy szemöldökcsipesz segítségével. Én mindkét verziót kipróbáltam és a kézi formázással haladtam gyorsabban.

Formázás kézzel: A téglalap közepénél mutató és hüvelykujjam segítségével összehúztam a tésztát, majd erősen összenyomtam, hogy rögzüljön. (Ha nem rögzül, az ujjunkat vizezzük be és a téglalap közepén egy csíkban nedvesítsük a tésztát, majd nyomjuk újra össze.)

Formázás csipesszel: A mutatóujjammal rögzítettem az asztallaphoz a tésztalapot, majd a másik kezemben tartott  csipesz segítségével a közepénél összeszorítottam, s egy pillanatra összenyomva tartottam, hogy rögzüljön.

Sok idő, fáradtságos munka volt az elkészítése, de a végeredményt csodálva megállapítottam, hogy megérte. Fekete is, fehér is, csíkos is, formás is, ahogy előzetesen ígértem a tisztatészta facebook oldalán, több szempontból is különleges tészta elkészítésére vállalkoztam. A nagyobb dilemmát a hozzá legjobban illő szósz kitalálása okozta. Napokig töprengtem, majd győzött a 'szépia tinta íz' utáni kíváncsiságom. A meGASTROmania blog szerzője tapasztalt tinta használó, így az ő ajánlásával, apró módosítással készült ez a roppant egyszerű szósz. Ezúton is köszönet érte! 

Zebracsíkos farfalle paradicsomos, szépiatintás szósszal

Hozzávalók:

• 300 g masnitészta / időközben meg is száradt
• 1 fej vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 100 ml száraz fehérbor
• 1 doboz hámozott konzervparadicsom
• 4 g szépia tinta
• 1 evőkanál főzőtejszín
• só, frissen őrölt bors
• 3 evőkanál olívaolaj
• frissen reszelt parmezán

A felaprított vöröshagymát és az apróra vágott fokhagymát olívaolajon megpároltam, rálöttyintettem a fehérbort és amikor az alkohol elpárolgott, hozzáöntöttem a hámozott, darabolt konzervparadicsomot. Sóztam, borsoztam, majd addig főztem, míg be nem sűrűsödött. Leturmixoltam (ha sötétebb színárnyalatot akarunk elérni, akkor nem feltétlenül előnyös, mert hatására a szósz sokkal világosabb a belekerülő apró levegőbuborékok miatt), majd átpasszíroztam, ezután visszaraktam egy serpenyőbe, hozzáöntöttem a tintát és egy evőkanál tejszínnel selymesítettem a szószt. Kóstoltam, a szájízemnek megfelelően ismét sóztam, borsoztam, s az időközben kifőzött tésztával tálaltam, majd parmezánnal meghintve fogyasztottam.

Az újabb forma elkészítése, az új ízvilág megismerése által ismét elmondhatom, hogy tapasztalataim köre bővült. Készen állok egy újabb kalandra, tésztára fel! :) 

További tésztás receptek: tisztateszta.blog.hu