Ma már a DOC minősítés kiterjed a fehér cuvée-re (DOC bianco), a fajta vermentinóra, sauvignonra (blanc), a rozéra, és a vörösre, amely lehet cuvée, illetve a három klasszikus bordói fajta esetén fajtabor is (igaz, a fehér fajtákkal szemben nem szerepelhet az elnevezésben a fajta neve). A DOC minősítésű borral rendelkező pincészetek száma ötven felett. A francia fajták térhódításának az elismerése ellenére, a minősítés nem feltétlen jelenti ma sem kizárólag a kategória tetejét: több fajtabor a szabályozás miatt csak IGT (gyakorlatilag OFJ) kategóriában kerülhet forgalomba, de minőségük és kuriozitásuk kiemelkedő árral is párosul (elég csak az utóbbi évtized egyik fenegyerekének, Chiappininek 2012-es 100% petit verdot-jára gondolni).

A klíma tipikus mediterrán, az éves átlaghőmérséklet 14 fok, a május-szeptember 19,4, a november-március 7,5. Az éves csapadékösszeg megközelíti a 600 mm-t, ami ilyen hőmérséklet mellett éppen elég az öntözés nélküli szőlőműveléshez. Segíti a szőlőtermelést, hogy az állandó meleg ellenére nincsen sok extrém hőségnap, ami a nagyon közeli tenger felől érkező hűsítő szeleknek köszönhető (az első szőlőtőkék alig több, mint egy km-re vannak a parttól). A keletről a területet záró dombság viszont a szárazföld belsejéből érkező hideg téli szeleket fogja fel.

Az ültetvények jobbára 150-400 m magasság között helyezkednek el, túlnyomóan kordonos műveléssel, a kezdeti 5500-6000 tőke/ha sűrűség helyett ma már a 7000 tőke/ha körüli az átlagos, 10 000 tőke/hektár sűrűség is eljutva.

A legutóbbi összeírás szerint a DOC területe 1205 hektár, ebből 1014 hektár be is van jelentve az „apellation”-ba. A kettő közötti különbség IGT borként jelenik meg. A terület 42%-án Cabernet sauvignon-t, 25%-án Merlot-t, 9%-án Cabernet Franc-t, 7%-án Syrah-t, 6%-án Petit Verdot-t, alig 2%-án Sangiovese-t találunk. A Vermentino aránya 6.7%, a Viognier-é 0,5%, a Sauvignon Blanc-é pedig 0,3%.

A pincészetek zöme egy, a domboldalban, jobbára a főúttal (és a tengerparttal) párhuzamosan haladó mellékúton érhető el, mintegy 8-10 km hosszúságban.

Ennyi. A villányi borvidék fele, az egri ötöde.

Tenuta di Vaira.

A kisebb birtokok közé tartozik a „borúton”, annak közepe felé elhelyezkedve. Az itt lakó di Vaira-k közül a most az üzletet irányító Vincenzo a harmadik, a birtokot még a nagyapa alapította.

Borsoruk elég klasszikusnak tekinthető, egy fehérből, egy rozéból és három vörösből áll.

DOC Vermentino. 100% vermentino. Halványsárga szín, visszafogott, citrusos aromák és ízjegy jellemzi. Az elmondás szerint a vermentino finoman szólva sem egy aroma- és illatbomba, ezért, a mai, erre tendáló igényeket kielégítendő, próbálják kihozni belőle a maximumot. Ezt ebben a pincészetben kétnapos, nulla fok körülire lehűtött cefreáztatással próbálják elérni. A hatás? Nos, a vermentino valóban nem egy illatos-aromás fajta. Egy korrektül elkészített, reduktív olaszrizling aromabomba hozzá képest…

Lépjünk is túl, Bolgheribe nem fehérekért jöttünk. A rozé (DOC Rosato Bolgheri) rövid cefreáztatás (5-8 óra) utáni préseléssel készül, azaz, gyakorlatilag fehérbor készítési technikával. Cabernet sauvignon alapú, ennek megfelelően intenzív fekete cseresznyés jegyeket lehetett felfedezni, a 15-15% syrah és merlot érdemben nem módosított az alapvető ízvilágon.

A borászat háromféle vörössel rendelkezik. Az alap küvé egy IGT (Le Ballerine), amely alapvetően egy sangiovese-merlot házasítás, némi petit verdot-val kiegészítve, tartályban erjesztve és érlelve is, azaz, egy könnyed, modern stílusú történetről van szó. A sangiovese meggyes-piros gyümölcsös vonalát jól hozza a bor, a merlot-nak meg a szép savakat, és a hosszabb lecsengést köszönhetjük.

Caccia al Palazzo DOC Bolgheri Rosso. A DOC küvé egy fifty-fifty cabernet sauvignon-merlot párosítás. Egyik oldalról mondhatjuk, hogy ezzel az aránnyal szinte soha nem lehet mellé lőni, ugyanakkor megkóstolva, mégsem biztonsági játékról van szó. Magas alkoholfokú. savtartalmú és tannintartalmú borról van szó természetesen, az egyforma „magasságok” szép egyensúlyt alkotnak, és ami ilyenkor bejönni szokott, hogy az egyensúly miatt az ember alig állja meg, hogy ne igyon belőle még és még és még…Mert a fekete cseresznye és a „vajaskenyér” kiválóan itatja magát…

Bolgherese DOC Bolgheri Rosso Superiore. A csúcsbor még egy picit alkoholosabb, 2:1 arányban a cabernet sauvignon felé eltolt arányának köszönhetően. És még piros gyümölcsösebb. Ami érdekes: nem érezni ezekben a cabernet történetekben az itthon oly domináns pirospaprikás fűszerességet (a zöldpaprikás éretlenségről nem is beszélve…), teljes mértékben a piros bogyós gyümölcsösség dominál, aminek a hordóhasználat csak nagyon finom hátteret ad (a hordóhasználat sehol sem haladja meg a borászatnál az előírt minimális tartamokat).

Az árak. A birtok- és pincevezetéses kóstoló (a borok mellé az elengedhetetlen kenyér-olívaolaj kombinációval) 15 euró, mintegy másfél órás tartózkodásra.

A fehér és a rozé 7-8 euróért kapható a vörösek 12-től, 30-ig. Nyílván ez nem a Sassicaia 240 eurós kategóriája, de a neves La Macchiole-ban is inkább erre hajaznak az árak. Utóbbiban is fogadtak volna egyébként, csak nem volt jó az időpont, amikor érkeztünk. Sebaj, lesz miért visszamenni.

Beszorozni akkor érdemes, ha az átlagjövedelmet is beszorozzuk 2,5-lel, amennyi a differencia.

A továbbiak? Perugia, a reneszánsz egy olyan bombája, amit Firenze után nehezen hiszünk, hogy még egyszer meg lehet ismételni. Pedig de, sőt, a főtér és közvetlen környezete brutálisabban tolja a reneszánszt az arcunkba, mint a világhírű, nem túl messze lévő központban. Október végén 25 éve rendezik meg a ma már magát a világ legnagyobb ilyen rendezvényévé kinövő csokoládé fesztivált: kisgyerekekkel rendkívül hálás, többórás program.

San Donato in Poggio.

Kis, kétezres városka Chianti szívében, a szálláshoz legközelebbi település, négy minőségi étteremmel… Ezek egyikében nápolyi stílusú pizzéria működik, ahol a főszakács 2016-ban az akkori olasz „pizzabajnokságban” a harmadik helyet szerezte meg. Ez inspirált egy nem tervezett gasztro élményt, amely valóban az lett, több szempontból is. Elsőként, Martina javaslatára megtörtént életem első angol nyelvű telefonos asztalfoglalása (és minden szavam értették, hoppá!). Mint kiderült, erre szükség is volt, mert bár október utolsó előtti szerdája, és mintegy 40 fős a hely, de azért megtelik este nyolcra… A második élmény a pizza, amely, hát, szóval, Pazar, valóban. A pécsi belvárosi pizzák árán vagyunk egyébként, ez talán a harmadik élmény, bár, inkább közgazdasági itt az élmény, mintsem gasztro… Végül, negyedikként, lehet kapni a Le Macchiole Rosso DOC-jét, így mégsem maradunk eme pincészet nélkül.

Sőt, később sikerül megvásárolni a Le Macchiole Scrio-t is, amely 100% syrah (és így IGT). Schunk Józsinál várja épp Hosszúhetényben, hogy megtegyünk bizonyos összehasonlításokat…

No, de ideje kitenni a pontot ennek a szösszenetnek a végére. Kipattintok épp egy Niederösterreich Qw-t még; ha már Szerkesztő Úr mostanában 800 forintos borokat vizitál az aldiból, akkor nézzük meg, milyen a lidl-ből egy hasonló ár kategóriájú bor (egészen pontosan 2,49 európai fabatka, a helyi valutában mérve, 16%-os action-ben). Jah, 2017-es Blauer Portugieser a lelkem.

Készülünk a Portugieser de Monde-ra is…

Fotók: Jakab Ildi