Nemrég Baranya horvát feléről, a csúzai Kollár Családi Pincészetből érkezett borokat sorsoltunk ki lelkes olvasóink között, de a határátlépéseinkről született tudósítások sorában írtunk már korábban is Kollár Lajos borairól, talán két és fél éve hívtuk fel a figyelmet először a Szurdok-fesztiválra és a szomszéd Baranya borászaira. Úgy van az rendjén, ha már olvasóinkkal kóstoltatunk, kóstoljuk mi magunk is. Három Kollár-bort vettük górcső alá s kenszei kollégával meg is írtuk négykezesben.

Nemrégiben már beszámoltunk róla, hogy kenszei kolléga eltöltött pár hetet Dél-Tirolban, mert ugye nem csak írunk a borról, de az is érdekel bennünket, ahogy készül, szóval amint hazajött, rögvest csapra is vertünk két bort. Most meg újabb hármat, ezúttal többen kóstoltuk a termést. A pontok magasabbak, hogy miért is? Ítéljék meg egy kattintás után.

Egy igazi meglepetés volt számomra az e heti borklub, írja beszámolójában Borturista Sanyi barátunk. Már régóta vártam erre a pillanatra, amikor sorra nyílnak a palackok, és egyre jobb borok kerülnek a pohárba. Méghozzá nem olyan borok, amiket már régóta ismerek, hanem valami új, kicsit ismeretlen. Amikor az ember beleszagol, és önkéntelenül is belehümmög a pohárba, elámul az illatoktól, aztán félve belekortyol, mert ilyen illatok után csak remélni meri az ember, hogy hozzá méltó íz következik, és igen! És ott van! Ez a bor nem más, mint az isztriai félsziget fő fajtája, a malvazija (malvázia).