Egy vallomással kell kezdenem: a januárt a tartozások eltüntetésére terveztem be. Nagyon sok bor áll egy virtuális sorban, kóstolásra várva. Sokat kaptam ajándékba, sokat küldtek borászok véleményt várva, sokat vettem magam örömére, háromszor sok már bőven kitölti a januárt, feszített tempóban. Elsején egy olyan borral nyitottam a sort, amiről sok jót hallottam, de még nem kóstoltam sosem.
Egy esti beszélgetésnek indult, pár középfokú vizsgára készülő tanítvánnyal, de a végén barátsággá alakult, talán a jó borsor egésze, de ez a két bor mindenképpen hozzájárult. Elsősorban külföldi borok kerültek elő, meg a WSET számára alig létező kelet-európai példák. És ez utóbbiak okoztak nagyobb élményt.
Az utóbbi időkben többször is kaptam varázsbort, de eddig még nem volt érkezésem megkóstolni őket. Tegnap este megtettem és mindjárt lelövöm a poént: nem volt varázslat. Hogy miért sikeresek mégis? Nos, erről szól a következő poszt.
-
Látogatás Németh Áginál
-
Dél-Balatoni sétáló kóstoló 2.
-
Két fehér, két vörös
-
CEUCO Aurum-díj a palkonyai Vaj Bisztrónak
-
Egy könyv: Borgőzös évszázadok
-
A kismartoni (Eisenstadt) főiskola hallgatóinak látogatása 2.
-
A kismartoni (Eisenstadt) főiskola hallgatóinak látogatása 1.
-
Jammertal borok a Búsuló Juhászban
-
Magyar borok fesztiválja a PIM-ben
-
A Kozlovic borászatban jártunk
-
Világ olaszrizlingjei, egyesüljetek!
-
Fejes Pincészet, Soltvadkert
