A borpakolás izzasztó munkája mellett olyan örömök is érnek, hogy rátalálok rég elbújt kincsekre. Kipakolom ugyanis a kartonokban őrzött borokat a nemrég beszerzett polcokra, áttekinthetővé varázsolva gyűjteményemet. Az egyik kartonban Merfelsz borokra találtam, rég kifutott tételekre. Nem vártam sokig, egy palackot hazahoztam, kibontottam.
Hol van már a tavalyi hó?! – szokták mondani. Ehhez képest a 2006-os év borai sokkal messzebbre, 13 szürettel korábbra tekintenek vissza és idéznek fel emlékeket fogyasztóikban. Ezeket a borokat azonban ne keressük a borboltok polcain, sokkal inkább gyűjtők vagy a borászatok pincéjében pihen egy-egy palack féltve őrzött kincsként. Egy szerencsés estén három bort is kóstolhattam többedmagammal.
Egy vallomással kell kezdenem: a januárt a tartozások eltüntetésére terveztem be. Nagyon sok bor áll egy virtuális sorban, kóstolásra várva. Sokat kaptam ajándékba, sokat küldtek borászok véleményt várva, sokat vettem magam örömére, háromszor sok már bőven kitölti a januárt, feszített tempóban. Elsején egy olyan borral nyitottam a sort, amiről sok jót hallottam, de még nem kóstoltam sosem.