Nem olyan egyszerű játék ez a minden napra egy mese. De íme az utolsó kvartett, ez a négyes végképp nehezen állt össze, ahogy közeledtünk a Szenteste felé, volt bennem egy tudatalatti késztetés, hogy különleges, nagy borok kellenek, pedig nem, "csak jó" borok, amiket aznap éppen szeretnék. Holnap jön az éves összegzés, az évvégi ünnepfolyam mindent visz, pihenünk, kikapcsolunk, aztán januárban folytatódik a történet.
Lassan gyakori horvát borfesztiválozónak mondhatom magamat: megfordultam két ízben a zágrábi Wine Gourmet-n, jártam a Vinistrán, részt vettem a Surduk Fesztiválon, illetve egyszer jómagam is locsoltam a bort és a torkomat az eszéki Bor és Művészet Éjszakáján. Ezúttal a zágrábi Vino.comra (hivatalosan Medunarodni Festival Vina i Kulinarstva) volt szerencsém eljutni. Ez a rendezvény számít mind közül tán a legnagyobbnak, amennyiben a horvát borvilág széles palettájával lenne kedvünk ismerkedni. Volt kedvünk.
Voltunk majálisozni. A szokásos túrázás a Mecsekben, a Melegmányi-völgy csobogó vízesései, a virágzó medvehagyma-rétek, domboldalak, jól elfáradtunk, de minden perc megérte. Mondom én is, aki azért nem ösztönzi a csapatot minden nap a túrabakancs széttaposására. A gyerekek is jól bírták a tempót, utána nálunk hancúroztak még, mi cseppet sem fáradt férfiak meg bontottunk három palackot.