Szeptemberben két írás kapcsán is sokat kellett gondolkodnom. Az egyiket magam írtam, a másik meg egy vitaindító volt, további írásokat eredményezett, igazi vitát talán nem is. De beszéltek mindkettőről. A sajátomat összegezném, a másik meg párhuzamban lesz érdekes.

Voltunk bobozni a Mecsextrém Parkban. Megéheztünk, megszomjaztunk. És megvilágosodtunk, hogy most Pécsi Napok vannak, két helyszínen legalább, aznap épp három is akadt. Kanyar a Barbakán felé, séta a téren. Nagyjából két-három óra alatt több csalódás ért, mint tinédzserként a csajokkal, pedig az sem volt sétagalopp.

Minden évben megszólalnak a vészharangok a Budavári Borfesztivál felett, hogy idejétmúlt, hogy nem lesznek, hogy se kiállító, se nép, hogy megint esni fog, hogy nem is éri meg. És bár minden részében van valami legalábbis részleges igazság, minden évben elzarándokolok jómagam is, ha legalább egy fél napra is, megmártózni a borfeszt tengerében és legalább egyszer lepillantani a Várból a Dunára, borospohárral a kézben.