Van az úgy, hogy az ember fia szép csendben elér egy elég kivételes kerek számot, és ha már ott van, akkor szép csendben felbont olyan borokat, amelyek legalábbis nem hétköznapiak. Már a borászok sem annak szánták, amikor készítették, és aztán az évjárat, a borász tudása, a fajta mind úgy hozta, hogy be is bizonyították (aranyérmekkel leginkább), hogy még az ünnepi alkalmakon belül is kitüntetett helyet foglalnak el.
Bevallom őszintén, nem nagyon gondoltam volna még egy hónapja sem, hogy a kóstolóprogramok átkerülnek a virtuális térbe, de mi is követjük a borozni vágyókat és a Zoomra költöztettük át heti kóstolóinkat, megnyitva őket a nagyközönség előtt is. Minden kedden három bor, valamiféle tematika alapján és este nyolctól lehet beszélgetni borásszal, borkereskedővel, borszakíróval és persze a mindenkit jól magába olvasztó fogalomként: borfogyasztó társainkkal is. Most kedden pécsi vörösökkel startoltunk.
Schunk Józsi cabernet sauvignonjait egyszer 18-tól talán 09-ig sikerült visszafelé kóstolgatni, és, egyikük sem vallott szégyent, több dolgot is bizonyítva - nagy az érési potenciálja, a hosszúhetényi/mecsekoldali meredek déli-délnyugati dűlőkön érzi talán magát a legjobban, az egész országban a fajta, és, nem utolsósorban Józsi kiváló borász. Ezúttal a 2015-ös újabb (vissza)kóstolása történt meg, talán az Éjszakai rohanás c. De Niro-Charles Grodin (Beethovenből ismertebb…) film alatt, ha már bezártság.