Van egy igen jó tulajdonsága a nyárnak az időnként már-már elviselhetetlen meleg ellenére, mégpedig hogy programban soha nincs hiány. Az ember nem győzi kapkodni a fejét, hogy épp melyik rendezvényre menjen, miről tudósítson. Épp csak vége lett a Kadarka-túrának, már Pakson találtuk magunkat a Szent Iván-éji Mámoron.
Bár a szekszárdihoz hasonlóan régi hagyománya van a szőlőművelésnek és borkészítésnek a tolnai részen is, maga a Tolnai borvidék még csak röpke tizenöt éves múlttal dicsekedhet. Ha egy kicsit letérünk a „sárga útról” és kiszakadunk a betonutak és panelházak rengetegéből, felfedezhetjük a Tolnai dombság szelíd lankáit, az általuk övezett bűbájos kis falvakat és városkákat, ahol szőlőültetvények és takaros kis présházak sorakoznak katonás rendben, múltat idézve, magukon viselve letűnt nyarakat, szüreteket, fűszeres és bársonyos borokat, beszélgetős délutánokat.
-
Látogatás Németh Áginál
-
Dél-Balatoni sétáló kóstoló 2.
-
Két fehér, két vörös
-
CEUCO Aurum-díj a palkonyai Vaj Bisztrónak
-
Egy könyv: Borgőzös évszázadok
-
A kismartoni (Eisenstadt) főiskola hallgatóinak látogatása 2.
-
A kismartoni (Eisenstadt) főiskola hallgatóinak látogatása 1.
-
Jammertal borok a Búsuló Juhászban
-
Magyar borok fesztiválja a PIM-ben
-
A Kozlovic borászatban jártunk
-
Világ olaszrizlingjei, egyesüljetek!
-
Fejes Pincészet, Soltvadkert
