Jó nekünk, hogy van magyar Gault Millau. Ha másra nem, legalább van miről beszélgetni, hetekre ad muníciót, mit hogyan ítéltek meg, milyennek látszik közelebbről-távolabbról egy-egy hely, bor, söröző. A legfrissebb kiadásból az derül ki, hogy Baranyában egész jó a helyzet, tegnap egy budapesti szerkesztő rá is kérdezett, hogy miért nem vagyunk elégedettek. Mert mindig jobbat és többet szeretnénk, természetesen. No de lássuk, kik is az idei díjazottak.

Folytatjuk a sort a keddi kóstolónk vöröseivel, itt bicsaklik meg általában a történet, még így is megkapjuk, hogy nem vagyunk elég kritikusak, meg függetlenek és különben is hogy tetszett ma valakinek egy déli vörös? A Pécsi Borozóban pontot nem kapott olyan bor, amiért bárki fizetett volna. Még ha ez néha sokaknak nem is tetszik. És nekünk tetszenek a déli vörösek, persze nem mindegyik és feltétel nélkül. Az alábbiak mindenesetre tetszettek, többé-kevésbé.

Kis szünet volt megint a keddi kóstolósorban, az őszi borfesztek bekavartak kissé, de szigorúbbra vettük a tempót, akkor hetente kóstolunk ismét, maximum 25 ételt egy alkalommal. Vakon, természetesen, a sort az összeállító kivételével nem ismeri senki, ő meg titoktartásra van kötelezve. A múltkori pakk nem is volt rossz, tizennégy borról érdemesnek tartottuk megemlékezni, előbb a fehérek jönnek, holnap a vörösek.