Nekem a furmint mindig talány. Izgalmas borokat ad vulkanikus talajon, de az a stílus csak szűkek kedvence, én értékelem, de nem lettem rajongó. Vagyis vannak pincék, borok, évjáratok, amelyeket tisztelek, kedvelek, szeretek, de sokkal több olyan van, ami hidegen hagy, vagy pont, hogy kiábrándít.

Maribori beszámolónk nem lenne teljes, ha nem csatolnák hozzá kóstolási jegyzeteket. Az ottani kóstolások mellett ugyanis zoranka megörvendeztette a szerkesztőséget némi vásárfiával, így öt maribori fehérbor is terítékre került. Könnyed, érleltebb, autochton és világfajta, volt ebben a válogatásban mindenféle, rövid jelentés a kóstolóról.

Bár még most is sokszor foglalkozunk azzal, milyen volt Európa Kulturális Fővárosának lenni, talán kevesebbet tudunk arról, merre van éppen az aktuális európai kultúrközpont. Az idén a szomszédba költözött a cím: a szlovének második legnagyobb városa, Štajersko székhelye, azaz Maribor lett az aktuális EKF. Van még egy ok, amiért ellátogattunk ide, mégpedig az, hogy Péccsel ellentétben, ahol marginális volt a bor és gasztronómia kreatív becsatolása a projektekbe, itt az egyik legizgalmasabb téma a város gazdag borgasztronómiai kínálata, annak fejlesztése és előtérbe helyezése. Íme, egy kis ízelítő a kínálatból.