Az Alföld Magyarország legnagyobb bortermő vidéke. A hazai szőlőtermés 40-50%-a, az országban kapható bormennyiség fele innen származik. Nagy terület, nagy mennyiségekkel. Tény, hogy az alföldi borok renoméját a kilencvenes évek borhamisítási ügyei igencsak megtépázták. Sajnos sokakban az alföldi borok kapcsán elsőre még mindig a korábbi botrányok, a Soltvadkert-Kiskőrös-Kecel “aranyháromszög” ugrik be. Az előítéletekkel és a múlt árnyaival meg kell küzdeni. 

Amikor kézhez kaptam a Bayer meghívóját a kilencedik borversenyükre, legalább két érvet soroltam fel magamban, miért is írok vissza egy elfogadó választ. Az első, hogy kunsági borok tekintetében nagy a lemaradásom és még élnek az előítéleteim. A második, hogy még sosem jártam Kiskőrösön. A borversenyt sikerrel abszolváltam, alig volt több negyven bornál a bizottságban, a részleteket már közzé is tettük tegnap délután. Este viszont három borászat tucatnál is több tétele került a poharamba. És eljutottam Petőfi szülőházához is, rendes turista vagyok.

Vannak régi tartozásaink. Ilyen például az a csomag, amit pécsi borokért cserébe küldtek nekünk szegedi barátaink. csak közben a borklub téli szünetre ment, és idő kellett, amit több szempontból sem volt szerencsés. Voltak borok, amelyeknek ez a várakoztatás nem tett jót. Róluk most nem is írunk, nem lenne tisztességes. Viszont írunk mindazokról, amelyek túlélték az idő viharait, a többszöri költözést és a borklub néhány tagjának Alfölddel szembeni előítéleteit is. Bár azért oka van az előítéleteknek is, mert még mindig kisebbségben van a minőségi borkészítés, de vannak olyan pincészetek, amelyek borait bármikor szívesen bontjuk ki. Hogy legyen még néhány ilyen tipp, érdemes folytatni a hajtás után.