Van az úgy, hogy ünnepelni is szakítunk időt. Tettük ezt szombaton is. Az ünneplés nem elmélyült kóstolás, hanem ünneplés, boldogság, öröm és zene, tánc és beszéd, étel és bor, ahogy mondani szokás: két végén égetjük ilyenkor az usb-t. Jegyzetfoszlányok, emlékdarabkák szombatról.

Az elmúlt hetekben elég sok időt töltöttem a magyar egészségügy tanulmányozásával. És viszont, a magyar egészségügy is tanulmányozott engem, rendesen. Emiatt persze voltak járulékos mulasztásaim, egyrészt a pécsiborozós írások húzódoztak el, másrészt a borozások is megritkultak, majd el is maradtak, lévén orvosaim javaslatára a kóstolást is abba kellett hagynom, legalábbis az utolsó szakaszban, mielőtt a szakrendelők állapotfelmérése után a kórház is sorra jutott volna. Viszont most lett időm, s ha rövidítve is, de bepótolom, elmondom, mi is történt velem mostanság. Borról is lesz szó, nem kell elkapcsolni, itt a folytatás.

Írtunk mi is nemrég arról, a horvát borok előretörtek az idei Decanter World Wine Awards-on, ráadásul Robert Parker egyik jobbkeze is jól pontozott bizonyos tételeket. A legnagyobb nyertese a nemzetközi sikereknek talán éppen Baranya túloldala, a horvát boréletbe egyre harsányabban visszatérő, Vörösmart és Hercegszőlős központokkal bíró Baranyai borvidék. Beszereztünk azonnal pár kontrollpalackot és néhány más tétellel együtt meg is kóstoltuk őket. Ritka pillanat volt, hatan tudtunk kóstolni, összegyúrtuk a véleményeket.