Kérem Várjon!
Cikkek
RedY or not, here they come
Redy 2019
Bertalan György
2019 May 03.

Az a mondás járja, hogy a villányi borászok nagy örömmel és büszkeséggel mutatják be cabernet-jüket, testes bordeaux-i vagy egyéb házasításaikat a pincéhez betérő vendégeknek, de amikor este magukra maradnak, egy palack portugiesert bontanak fel a hosszú nap megérdemelt jutalmaként. Jómagam sem villányi, sem borász nem vagyok, de több illetékesnél rákérdeztem, és általában igenlő hümmögés volt a válasz – vagyis ebben azért lehet valami.

Persze, érthető is a dolog, hiszen a portugieser – leánykori nevén kékoportó – könnyed, jól iható, gyümölcsös aromákban gazdag bort ad. Miért is ne szeretnénk? Fogós kérdés, és nem is költői, hiszen az a tendencia figyelhető meg, hogy Villány eme jellegzetes fajtája az utóbbi években mintha háttérbe szorult volna, kevesebb figyelmet kap, mint a borvidék presztízsküvéi, „nagy” borai.

Részben ezen próbál változtatni a Villányi REDy kezdeményezése, melynek idén a második évjárata került palackba. Ezzel máris kiderült, hogy egy valóban új, alakuló és fejlődő programról van szó, melyhez egyre több borvidéki termelő csatlakozik. A koncepció célja, hogy – elsősorban a fiatalokat, az Y generációt megcélozva – egy olyan lendületes, gyümölcsös, bulizós bor kerüljön a palackokba, melyben a portugieser karaktere dominál. Ezzel egyrészt új piacot teremthetnek ennek a fajtának, másrész a borvidék stílusát is új színfolttal gazdagíthatják.

A REDy termékleírás leghangsúlyosabb eleme tehát az, hogy a bornak a portugieserre kell épülnie. Számszakilag ez azt jelenti, hogy a házasítás legalább 51%-át ez a fajta alkotja. Emellett négy további fajta – kadarka, kékfrankos, zweigelt és blauburger – szerepelhet mellette legfeljebb 49%-ban. További fajták is bevonhatók, ám ebben az esetben már legalább háromkomponensű lesz a küvé. A budapesti Doblo borbárban megrendezett sétálókóstolón kiderült, hogy a borászok örömmel kísérletezgetnek, sokféle összetétellel és aránnyal találkoztunk az asztaloknál. Izgalmas feladat egyszerre megfelelni az egységes REDy követelményeknek, ugyanakkor mégis megkülönböztethetővé, igazán szerethetővé tenni a pincéből kikerülő bort.

A REDy házasítások ránézésre is könnyen felismerhetők, erről az egységes címketerv, csavarzár és egyéb formai elemek gondoskodnak. A maximális palackszám és a forgalmazási ár felső korlátja szintén a termékleírás részét képezi. A borászatok kifaggatott képviselői azt is elárulták, hogy a második évjárat egységesebbre, „összetartóbbra” sikerült – köszönhetően nyilván annak is, ahogy mindenkiben csiszolódik a koncepció.

Az első körben tíz borászat vágott bele a feladatba, ám folyamatosan akadnak új jelentkezők. Villányban heti rendszerességgel ül össze az eredetvédelmi bizottság, hogy minősítse az új pincészetek borait. Az áprilisi kóstolóra már 14 pincészet hozta el REDy-jét, melyek közül a teljesség igénye nélkül szeretnék hármat kiemelni.

A Polgár Pince 55% portugieser mellé kadarkát, merlot-t és kékfrankost házasítottak a sorrend szerint csökkenő arányban. A 13%-nyi merlot mélységet és finom tanninokat ad hozzá a borhoz, de ez egyáltalán nem megy a gyümölcsösség és frissesség rovására.

A Maczkó Pincészet első, 2017-es REDy-jét 60% portugieser, 30% blauburger és 10% cabernet franc elegyéből készítette. Tavaly hosszasan kísérletezgettek, kóstolgatták a különböző variációkat, majd végül kikötöttek ugyanennél a kombinációnál. A blauburgert (vagy zweigeltet) tartalmazó borok általában érdekes színfoltot jelentettek, hisz még akkor is képesek egyedi karaktert adni a házasításnak, ha viszonylag kis arányban vannak jelen. Ennek a REDy-nek a színét és zamatát is befolyásolja a blauburger hangsúlyos jelenléte, méghozzá jó irányba.

A Vineas-Tenkes Pincészetnél a tavalyi kétkomponensű (60% portugieser és 40% kékfrankos) REDy-jén egy kicsit csavarva, a kékfrankos arányát 30%-ra csökkentve becsempésztek 10% cabernet sauvignont is. Ez is azt a sok termelőnél látható célkitűzést mutatja, hogy az első év „nyers” próbálkozása után máris nekiláttak finomítani, kerekíteni, saját képük és ízlésviláguk szerint formálni a borokat, és ezzel mi, fogyasztók csak jól járhatunk.

Úgy tűnik, az elképzelés minden oldalról kedvező fogadtatásra talált, sőt, hiánypótló jellegű lehet. A hiperekbe ugyan nem fog kerülni ebből a bortípusból, de keressétek bátran vinotékákban, éttermekben, fesztiválokon – ha pedig a villányi borvidéken jártok, akkor a pincéknél is, ahol minden bizonnyal nagy örömmel fognak mesélni a REDy eddigi rövid, ámde izgalmas történetéről.

A REDy stílusáról és küldetéséről a www.redyvillany.hu oldalon lehet többet megtudni.