Kérem Várjon!
Cikkek
Német filozófia, magyar szenvedély
Bankert Pincészet, Villány
bernathp
2014 December 15.

Kicsit német, kicsit magyar, kicsit kaposvári, kicsit villányi, ki ő? Így szólna a találós kérdés – nos, Marcus Bankertről van szó, aki 1996-ban települt Kaposvárra Hannoverből, és Hegyszentmártonban van szőleje, nem is kevés, 10 hektár. 2010-ből már ismertük egy gyönyörű zöldveltelinijét, most az új 2009-es Merlot Reserved-jével szinte követeli magának ismét a figyelmet; az eredetileg hobbinak induló borkészítés úgy tűnik, mára kezdi teljesen kiforrni magát.

Kötelező bevezető kérdés: merre találhatók a szőlőid, milyen fajtákat termesztesz, s egyáltalán hogy kerültél ide hozzánk Magyarországra?

Eredetileg agrármérnök végzettségem van, s munkám révén költöztem ide Magyarországra, majd 2002-ben egyik kaposvári ismerősöm segítségével vásároltam 4 hektárnyi szőlőt Hegyszentmártonban (a pincénk és a feldolgozónk Siklóson van), aztán a környező telkek felvásárlása révén – hogy egybefüggő blokkot tudjunk kialakítani – ma már 10 hektárosra bővültek a területeink. Érdekes történet, mert amikor ehhez a lehetőséghez jutottam, akkor még nem voltam tisztában vele, hogy ezek a területek is a Villányi borvidékhez tartoznak, aztán amikor kiderült, úgy gondoltam, hogy milyen szépen hangzana, ha elmondhatnám, hogy én is villányi szőlőbirtokos vagyok. A szőlőfajtáink ennek megfelelően főleg vörösek, merlot, cabernet franc és cabernet sauvignon, van egy hektár kékoportónk is. A fehéreket tekintve chardonnay-nk van még, a rajnait és a zöldveltelinit vásárolni szoktuk.

A 2010-es zöldveltelinitek különesen jól sikerült, azóta viszont nem találkozni az újabb évjáratokkal, hogy lehet ez?

Nagyon büszkék voltunk arra a borra, azonban tapasztalatunk szerint a veltelini, mint szőlőfajta nem minden évben tudta ezt a minőséget produkálni, ellentétben mondjuk egy wachau-i zöldveltelinivel, Ausztriában. Egyszer vagy kétszer utána még próbálkoztunk vele, de mivel nem volt stabil az eredmény, ezért abbahagytuk. Ekkor fordultunk a chardonnay felé. Mivel én elég sokat utazok növénytermesztési szaktanácsadóként a Fekete-tengertől az Északi-tengerig mindenfelé, ausztrál chardonnaytól kezdve a kaliforniai és rékási chardonnay-ig bezárólag rendkívül sok félét kóstoltam, magabiztosan állíthatom, hogy az itteni éghajlati és egyéb adottságok révén a magyar chardonnay megállja a helyét a világban is.

Vörösekre áttérve, az utóbbi időben megfigyelhető egy tendencia Villányban, miszerint a korábbi hordóhangsúlyos, brutál tanninos borok helyett, lekerekedettebb vörösborok is készülnek, az új merlot a régi vagy az új vonalat követi?

Én nem értek egyet ezzel az új divattal. A média is ludas ebben egy kicsit, a fogyasztói réteget azért könnyű befolyásolni. Az igazi, komoly vörösborok 14-15 % alkoholt tartalmaznak, s igenis létezik az a réteg, akik a komolyabb fahordós érlelésű, testes borokat keresik, és szívesen vásárolnak is. Ha például megcsinálunk egy 13% alkoholtartalmú bort, azzal kicsúszunk a felső polcokról, sőt, ezzel nemzetközileg is veszítünk a komolyabb francia, spanyol vagy olasz versenytársakkal szemben.

Sok pincének, pincészetnek akár 10-12-féle bor is megtalálható a szortimentjében, nálatok ez a szám jóval kisebb. Ennek is köszönhető, hogy amikor egy-egy borral kijöttök, akkor az általában „nagyot is szól”?

Úgy gondolom, hogy az sokkal kedvezőbb, ha kevesebb fajtával gazdálkodhat az ember, legyen inkább 4-5 maximum 6 fajta – Így én is jobban szemmel tudom tartani a szőlőtőkéket – de azok mindig hozzák stabilan ugyanazt a magas minőséget. A következő tételeket is ennek megfelelően készítjük, jövő télen-tavasszal jön majd a barrikolt chardonnay-nk, amely jelenleg is 2000 literes hordóban érlelődik illetve egy rajnai rizling tétel is, mindkettő nagyon szépnek ígérkezik, érdemes lesz várni rájuk!