Kérem Várjon!
Cikkek
"Ha felnyitok egy palackot, az én vagyok!"
Egy bor: Kvaszinger Szamorodni Édes 2017 (Tokaj)
Ercsey Dániel
2020 March 23.

A címben Kvaszinger Lászlótól, Olaszliszka fiatal és tehetséges borászától idéztem, de egy ideig erősen kísértett az ötlet, hogy inkább ezt írjam: “Az ország címerében a hármashalom legkitűnőbbje: a tokaji.” Nem mi mondtuk, Jókai Mór írta le egykoron…

Olaszliszka nem jött divatba. Ugyan sokan ismerik a nevét, de nem a borok és a dűlők miatt, pedig azoknak nincsen szégyellni valójuk. A hajdani mezőváros a Bodrog partján mára csendes faluvá változott, jellegzetes temploma körül üresen állnak az egykori gazdag kereskedőházak. Ezzel együtt fekvése, a víz közelsége és a településhez tartozó szőlők, valamint az épített örökség maradéka, a kúriaszerű polgárházak, a Kossuth-ház, a templomtorony és a zsinagóga helyén felépült siratófal, no meg az itt élt csodarabbi emléke mind arra predesztinálják, hogy szép karriert fusson be a jövőben. Egy biztos, ez a borászokon, mint Samuel Tinon vagy Kvaszinger László, és a dűlőkőn, mint a Rány, a Palandor, a Sajgó, a Meszes vagy ez utóbbinak az aldűlője a Vay, a Csontos, a Budaházi, a Narancsi vagy a Határi, nem fog múlni.

Olaszliszka dűlői a FÖMI oldalán

Ami a Kvaszinger családot illeti, valamikor az 1800-as évek első felében érkeztek Hegyaljára, ha minden igaz Poroszországból. Már a kezdetektől a báró Vay család intézőiként dolgoztak, erre utal a Budapesti Hírlapban 1922. november 11-én megjelent Meszesmajor c. írás is, Vay Sarolta bárónő tollából.

“A meszesi szőlőtelep a tokaji dombláncolat végén fekszik. Mig a szőlőhegy maga messzire ellátszik, s mintegy kihivóan uralja a vidéket: a major alatta, szűk katlanba beékelve, ákácosok árnyékában, kis öreg lakóházával, nagy pincéjével ibolyamódra szerénykedik, mint gondosan rejtett kincs. - Nagy becsben is tartotta a Vay-család mindenkor a Meszest, mely a XVII. század eleje óta van birtokában. A szőlő fekvése egyike a legjobbaknak a Hegyalján s a régi időben bizonyos vezetőszeremet is játszott. Mikor a filoxera pusztítással fenyegette a tokaji hegy termékeit, ez a telep volt az elsők között, melynek szőlőit felujitották. A mai szüretek a “nyomoruságos idők” jegyében állanak.

Nehéz mindenféle szükséges dolgot beszerezni; sokszor bajos elég napszámost keriteni. A Meszesre ugyan szivesen eljönnek; hire megy, hogy ide el-ellátogat néha a liszkai cigánybanda is, s naplementekor a fiatalság a ropogós csárdást járja. Igy mondja el Kvaszinger Ödön, a ki évek óta nagy körültekintéssel intézi a szőlőtelep ügyeit. E müködésében való elődjei is mind a Kvaszinger-családból származtak, ugy hogy a Kvaszinger név körülbelül már 60-70 éve összeforrt a Vay-szőlőtelep históriájával.”

Ifj. Kvaszinger László a szőlőben (forrás: a borászat Facebook oldala)

Nagy Kornél történész, a hegyaljai dűlők elismert kutatója annyival árnyalja a fenti képet, hogy a Vay család 1622-ben szerzett birtokot a Meszesen, amit 1711-ben elvettek tőlük, de amit 1742-ben visszakaptak a kincstártól. Onnantól nevezték az összeírások a Vay-féle Meszes szőlőnek (vinea Vayana in promontorio Meszes), ami így lénygében önállósult a Meszestől. (Ez a mai Vay aldűlő.)

A Meszes egy kataszteri térképen az 1860-as évek vége felé

A családi legendárium szerint a dédnagypapa, Kvaszinger Ödön alapozta meg a családi birtokot, miután a báró egy kártyapartit követően pénzszűkébe került és eladott neki 4 hektár szőlőt a Hatalos dűlőben 1929-ben. Mára a Kvaszinger család kicsit több mint 8 hektáron gazdálkodik, a két fő területük a Hatalos és a Meszes dűlőben van, vagyis az egykori Vay-birtokon, melyet oly sokáig szolgáltak intézőként.

Borászati Lapok, 1892. szeptember 18.

Évente mintegy negyvenezer palack bort készítenek, melynek egy részét helyben adják el, a Szegiben található vinotékában, vagy az olaszliszkai házuk kertjében, ami azzal, hogy lefut a Bodrog-kanyarulathoz, minden bizonnyal az egész borvidék legszebb fekvésű birtokközpontja és családi háza, ahol előzetes megbeszélés után még a víztúrázók is kiköthetnek bort venni és kóstolni. (Vajon a hamarosan induló nyaralóhajós turisták is kiköthetnek majd a kanyarban? Ha nem, érdemes lenne megszervezni a kenuval a horgonyzó hajókhoz odaevező borász szolgáltatást, én tuti beneveznék rá!)

A ház kertje lefut a Bodrogig (forrás: a borászat Facebook oldala)

Aki több napot szánna Olaszliszkára, az lovagoljon ki a szőlőkbe (vagy menjen lovaskocsival, ahogy én is tettem legutóbb), keresse fel a Kelet-Európa Modern Képtár kiállítását, fürödjön nagyokat a Bodrogban és mindenképpen nézzen be Kvaszingerékhez. Amíg pedig a jelenlegi vírushelyzet nem javul és a négy fal közé kényszerülünk, olvassák el a borleírást és ha kedvet kaptak, rendeljenek bort Kvaszinger Lászlótól online! 6 palack vásárlása esetén 10%, 12 palacknál már 20% kedvezményt kapnak és a házhozszállítás is ingyenes!

Fotó: Ercsey Dániel

Kvaszinger Szamorodni Édes 2017

Első blikkre visszafogott illat, amiben az édes gyümölcsösség és a fehér virágok dominálnak, de ha hagyunk neki időt szépen kinyílik, újabb rétegeket (körte, birs) mutatva meg. Egyértelműen fiatal még, de már most határozottan elegáns! Kóstolva aztán feszes és friss savakkal hódít, még citrusos és virágos, a botritiszes jegyek a háttérben bukkannak csak fel, a lecsengése pedig egyelőre közepes. Nagyon jól iható, elegáns szamorodni! (89/100)

Bor és Bodrog, mindez a saját stégen! (forrás: a borászat Facebook oldala)

Apropó szamorodni! Azt biztosan tudják, hogy a szláv eredetű szó (ahogy termett) az aszúszemek kiszedése nélkül készített mustból kiforró kiváló minőségű bort jelenti. De vajon az is eszükbe jutott már, hogy a szamorodni szavunk rokonságban áll a szamizdat szóval is, melyet Nyikolaj Glazkov orosz költő alkotott meg a szam (ön-, saját) és az izdatyelszvo (kiadás) szavakból? Ha nem, itt az ideje elgondolkodni ezen is, amíg ezt a szamorodnit kortyolgatjuk…