Kérem Várjon!
Cikkek
Az igazi somlóiban Somló van
Balogh Zoltán, Somlói Apátsági Pincészet
Szünder Dezső
2020 December 08.

Bajáról hosszú út vezet a Balatontól északra elhelyezkedő Somlóra. Van idő gondolkodni, elmélkedni, elképzelni a borászt, vajon milyen lesz, mennyire tudunk szót érteni majd egymással. Ez alkalommal ezen gondolatoknak különösen fontos szerepe van: Balogh Zoltánhoz, a Somlói Apátsági Pincészet (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért SAP) vezetőjéhez, arcához igyekszem. Mondták nem egy helyről, nem egy ember, hogy Zoli igazi „megmondóember”, nagy hanggal, mindig határozott véleménnyel, melyet nem rejt véka alá. Az előzetes várakozások akár félelmet is kelthetnének az emberben, de valamiért ez elmaradt. Talán a sokadik interjú rutinja, vagy az, hogy a nagy hang mellé senki nem biggyesztett negatív jelzőket, nem tudhatom. Írásunk a Pécsi Borozó 2020 őszi számában jelent meg.

Balatonfüred után az út, a vidék arca megváltozik. A nagyváros nyüzsgő utcái után nyugalom szállja meg az embert, amikor alig 70 km/h-val kanyarog Somló felé. Mintha az út maga is szinte megállásra, lassításra kényszerítene bennünket, arra ösztönözve, hogy figyeljünk a természetre. A sokadik cifra kanyar után aztán megérkezem Somlóvásárhelyre. Somló egészen különleges, unikum a többi bazalt tanúhegy mellett. Egymagában áll, magányosan, mint aki azonos úton indult, de a többiektől kissé távolabb találta meg helyét kis hazánkban. Somló hazánk legkisebb borvidéke, a 431 m magas hegyen jelenleg mintegy 530 hektáron folyik szőlőtermelés, a SAP pedig 3-3,5 hektáron gazdálkodik.

A pincénél kisebb társaság, jónéhány kedves gyermek, egy finn származású, ám a magyart kitűnően beszélő feleség vár. Gyorsan rendezzük sorainkat, én a jegyzetfüzetemmel készülök, Zoltán pedig alapos és gondos házigazda módjára a Riedel kóstolópoharakat törölgeti, majd egy tucat bort készít kóstolásra. Hát kétségtelen: megérkeztem.

A beszélgetés első perceiben pedig minden szorongás eltűnik: Zoli valóban szeret beszélni, ám a SAP történetében – vallja- nem ő a lényeg, hanem a terület, a pince, a bor. Ha magáról kell beszélni mindig szűkszavú, annyit azonban sikerül megtudnom, hogy szentkirályszabadjai családból származik, aki a nyarakat Somlón töltötte a nagyszülők pincéjében, szőlőjében. Így aztán érthető, hogy kiskorától kezdődően „megfertőződött” a heggyel, az itt termő szőlővel. Informatikus lévén egy idő után hiányt érzett a természet iránt- a hegyet elnézve a Balaton-felvidékről érkezvén, nem meglepő, hogy itt találta meg a legmegfelelőbb helyet.

Zoli történetéből megtudtam, hogy 2001-től 5 éven keresztül a terület újratelepítése zajlott, elsősorban Somló tradicionális fajtáival: furminttal, hárslevelűvel és természetesen juhfarkkal. Az államosítás alatt a területen sok kárpát-medencei fajta is megtalálható volt, ezeket a SAP féltve őrzi, vigyázza, ezen terület rekonstrukciója 2012-ben kezdődött el. A látogatók számára sem látogatható pinceépület rekonstrukciója 2001-től folyamatosan zajlik. A nem látogathatóság oka pedig az, hogy Zoli meg szeretné őrizni a pince saját környezetét, élesztőkultúráját érintetlenül, mindenféle zavaró tényező nélkül.

A telepítések kivételével a szőlő és pincemunkát saját erőből oldják meg, a végeredmény pedig évente kb. 8000 palack bor. Ezen tételek némelyike igen kis palackszámban készül, de a nagyobb mennyiségekre is jellemző, hogy nem sokáig állnak a polcokon.

A somlói borban véleménye szerint Somlót magát kellene kóstolnunk. Nem szerencsés az, ha a borászból sztárt csinálnak, mert ez a történet sok mindenről szól: területről, fajtáról, évjáratok különbözőségéről, legkevésbé a borászról.

A pincészet indulásakor, 2001-ben, még igen nehezen volt értelmezhető a természetes bor fogalma. Így aztán a borok értékesítésében nagy szerepet vállaltak azok a kis kereskedők, akik a kezdetektől fogva fantáziát láttak a SAP boraiban. Ezek az emberek ma is a természetes borok legnagyobb „barátai”, értékesítői, ismerői.

Napjainkban olykor-olykor felizzik a vita, hogy mit is nevezhetünk természetes bornak. Kíváncsi voltam, vajon beszélgetőpartnerem mit is gondol minderről. A kézműves, természetes borkészítés nem írható le néhány szóval, ez ennél jóval összetettebb dolog- gondoltam én. Mondanom sem kell, hogy újabb meglepetés ért: a szőlőterület élhetőségét, tisztaságát nem veszélyeztethetjük azzal, hogy ihatóbb, eladhatóbb borokat készítsünk - mondja Zoltán és azt hiszem ezzel a frappáns mondattal nem igazán tudunk vitába szállni.

2017 óta a pincészetet a többi helyi pincészettől megkülönbözteti, hogy az általuk készített borok bio certificate-al rendelkeznek, bizonyítottan, csak helyben termett szőlőből, helyileg Somlón és csak helyi munkaerő bevonásával készülnek.

Kissé visszatekintve Somló múltjára megtudhattam, hogy korábban zömmel jó áru házasítások készültek a borvidéken a mostani fajtaborokkal szemben. Különösen igaz ez a filoxéravész és a világháborúkat követő időszakra, amikor is a Somlót a környéken dolgozó bányászok bor iránti kereslete menthette meg az enyészettől. Két dolog biztos: a somlói bor soha nem volt a királyok bora és a nászéjszakáé sem. Somló jelene pedig, a jellegzetes, tüzes borok, melyek szinte kivétel nélkül magas extrakt tartalmúak, tartalmasak, haraphatók, könnyedén megkülönböztethetők más borvidékek boraitól.

Idén a pince kínálata a kedvező évjárathatás miatt kissé kibővült: a kereskedelmi forgalomban elérhető olaszrizling, juhfark, furmint, hárslevelű és tramini mellett a gyors és érdeklődő borisszák két külön dűlős juhfarkkal /Ragalja és Kükép/, mézes fehérrel, sárga muskotállyal is megismerkedhetnek. A hárslevelű főbor és a rózsamáli pedig olyan különlegességek, melyeket csak az igazán szerencsések ismerhetnek meg. Két utóbbi ráadásul minimális mennyiségben készül el, a rózsamáli például csak 10 palackkal, egyetlen 300 éves barna királyszőlő terméséből. A borokat a pincénél, előzetes bejelentkezés után, vagy kereskedőknél lehet megtalálni, már ha el nem kapkodták őket.


Kóstolt borok

Balogh Zoltánnal egyetértésben a borokat leginkább ázsiai jellegű, curry-s ételekhez ajánlanánk a magas extrakt és olykor a szokásosnál magasabb maradékcukor tartalom miatt.

Juhfark 2018: koncentrált, magas extrakt tartalommal bíró, maradékcukros tétel a száraz és félszáraz határán. Minden eddigi juhfark élménytől élesen elkülönülő, a hazai szakértői bázist megosztó tétel. Szerelem elsőre.

Juhfark Kükép 2019: Pince melletti kis terasz, tizenöt és feles alkohol, kilences cukor. A kisebb maradékcukor miatt a somlói sósság itt sokkal jobban tetten érhető, hosszú utóízű bor, az ilyenkor előforduló alkoholédesség érzete nélkül.

Juhfark Ragalja 2019: Még kevesebb cukor, kevesebb alkohol. A fajtajelleg itt a leginkább felismerhető, az alap SAP juhfarktól teljesen elkülönülő ízvilág.

Furmint 2018: Somlón a fajtának a 2018 kiváló évjárata volt, szép savak viszik előre, lendületes, impulzív, már szinte vibráló bor, a végén finom kesernyével.

Tramini 2018: aromás fajta bazalton, érdekes, izgalmas, szép savú, nagyon szép, kerek, egyensúlyos tétel a fajta minden szépségével.

Olaszrizling 2018: a hazai rizlingektől eltérő, koncentrált tétel, a juhfarkhoz hasonló borkészítés.

Mézes fehér 2019: Kárpát-medencei fajta, a filoxéra előtt Somló egyik fontos fajtája volt. Maradékcukor, gazdag aromatika, szerethető.

Hárslevelű főbor 2018: A 130g/l cukor sem képes elnyomni a fajta karakterét, szép, példaértékű megvalósítása a fajtából készíthető bornak.