Kérem Várjon!
Cikkek
A megoldásokat keresem
Bott Frigyes (Garammente, Szlovákia)
Jenei Balázs
2020 April 24.
Még 2019-ben, a nyári számunkban jelent meg interjúnk Bott Frigyessel. Volt egy nagyobb anyagunk is a Garammentéről, ehhez kapcsodott ez a szöveg, hiszen ma talán Bott Frici a legismertebb felvidéki magyar borász. Az interjú ma is aktuális, akihez nem jutott el a tavalyi lapszám, most lehozzuk a teljes szöveget.

Kevés magyar borász van, akinek a teljes neve szerepel a palackokon. Volt valami különleges oka, hogy a nevedre vetted a boraidat?

A rendszerváltás után sok szlovákiai pincészet valamilyen borral kapcsolatos nevet használt. Komárom belvárosában viszont minden üzleten a tulajdonos neve volt, ez volt a garancia. Ezért nem is gondolkoztunk másban.

Az elmúlt 13 évben a borászatban igyekeztél egyre kevesebb adalékanyagot, vegyszert használni. Miért ebbe az irányba indultál el?

A kezdetektől szerettük volna így csinálni, de nem volt hozzá tudásunk és tapasztalatunk. Muzslán soha nem használtunk rovarölőszert és gyomirtót, mert élő termőhelyet szerettünk volna. Az igény onnan jöhetett, hogy a gyerekkoromnak meghatározó része volt nagyapám, aki egy komoly nagygazda volt. Gyerekként úgy ivódnak be dolgok, hogy az nem is tudatosul, olyan természetes. Nagyapám nem tudta, hogy biodinamikus gazda volt, én most tudom. Csak rézgálicot használt és mindent megtermelt. Akkoriban nem élveztem annyira ezt a gazdálkodási létet, de ami körülöttem volt, az biztos, hogy maradandó. Gyakorlatilag oda mentünk vissza. Tettünk egy utat. Ebben nekünk Burgenland nagy segítség volt, hiszen ott tanultunk, láttuk azt, hogy ez működik, hitet adott. Idáig volt tanácsadónk, most már magunknak kell megtapasztaljuk a saját területeinket ahhoz, hogy túllépjünk a saját árnyékunkon.

Mit jelent számodra a biodinamika?

A biodinamikában nincs olyan recept, ami mindenkire érvényes. Vannak alapszabályok, de a többi a fajtától, a dűlőtől, és az egyéb tényezőktől függ. Most abban a periódusban van a borászat, hogy figyelünk és próbáljuk értelmezni a szőlőinket, és ennek sikeressége mutatkozik meg a borokon keresztül. Amit mi cselekszünk, arról a növény a szőlőn keresztül üzen. Évtizedek, talán egy generáció is kell, hogy megtaláljuk, mi az ideális. Ha kimegy az ember egy organikusan vagy biodinamikusan művelt szőlőbe, az egy szőlőskert, ott élet van a talajban, a szőlőgyümölcsben, ami a borban gyönyörűen visszaköszön.

Figyelitek, értelmezitek a szőlőt, és ennek a kicsúcsosodása a natúr széria bevezetése volt a 2017-es évjáratban. Hogyan történt ez?

A nagyfiamnak komoly hatása volt arra, hogy ma milyen bort készítünk. Nagyon sokat kóstolt natúr borokat és bombázott velük. Az elején kicsit óvatos voltam. Amikor elengedtük a természetesen mindenkiben meglévő beidegződéseket, akkor éreztük, hogy sokkal többet ad egy szűretlen bor, sokkal több érzelmet tud közvetíteni.

Idővel egyre több olyan szűretlen bort kóstoltam, ami elgondolkodtatott, ami másnap, harmadik nap is eszembe jutott. 2016-ban került forgalomba az első szűretlen fehérborunk, a Rare olaszrizling. Így jutottunk el oda 2017-ben, hogy szűrés és derítés nélkül készítsünk borokat, amihez csak palackozás előtt adunk ként. Összesen ötezer palackot készítettünk öt tételből. Senki nem mondja meg, hogy miként készíts szűretlen bort, próbáljuk a saját utunkat járni. Azt tudtuk, hogy nem akarunk narancsbort készíteni, vagy legfeljebb egyet, mert szerintem az a legegyszerűbb módja a szűretlen bor készítésének. Ez számomra elég uniformizált világ. Nem rossz, de teljesen háttérbe szorul a termőhely.

Mitől lesz egy bor Bott Frigyeses?

Nekem a stílus és az elegancia nagyon fontos. A mai uniformizált világban nagyon sok esetben uniformizáltak a borok és a natúrborok egy részével is ez a problémám. Ugyanúgy készülnek, és nincs stílusuk, vagy valami túlzó van bennük. A Bott Frigyes boroknak 2018-ig volt egy stílusuk, amit a termőhelyünk, a pinceklímánk, a gondolkodásmódunk adott. Ezt nem elveszíteni, inkább továbbvinni szeretnénk, hogy még természetesebb, még ízgazdagabb borokat készítsünk. Hiszem, hogy a szűrt és a szűretlen borok világa egymást tudja erősíteni, egyiket nem szabad soha a másikkal szembeállítani.

Mit tartogat a 2018-as évjárat? Lesznek változások a szortimentben?

2018-ban várhatóan hét tétel készül szűretlenül. Kialakult már a vízió a fejemben, de a borok tanítanak, ezért lehet, ezt majd később újraértelmezem. A traminivel mindig harcoltam, most az lesz az, amivel szeretnénk megszerettetni a szűretlen borokat a fogyasztókkal. Készülni fog sauvignon blanc és olaszrizling is, de jelenleg számomra a pinot blanc jelenti a csúcs natúr bort a borvidékünkön. Elegáns, ásványos, az a Richard Leroy féle világ, amit szeretek a szűretlen borokban. Ezekből a fajtákból 1-2 éven belül csak így fog bor készülni. Készítünk egy rozét, a különlegességnek számító juhfarkot, illetve egy Muzsla nevű bort. Ez a Super Granum szűretlen párja lesz, ami megmarad szűrt borként, ahogy a hárslevelű, a furmint, és a rajnai rizling nagyrésze is. Ezeknél a boroknál a borászati filozófia ugyanaz, de kapnak egy szűrést, hogy még letisztultabban mutassák a terroirt.

Azt sokszor kijelentetted, hogy tíz hektárnyi területnél nem lesz több. Így maradt?

Igen, ezt betartottam, pedig ez egy harc volt a fiammal. Ha most kezdeném, akkor öt hektárom lenne. Most is többet tudnék eladni, de a szabadság a legfontosabb számomra ebben a szakmában. A mindenkori tudásom jelenti a saját korlátaimat. Minél több piacon ott vagy, annál nagyobb a szabadságod, annál kevésbé vagy kiszolgáltatva egy országnak, egy ízlésnek, és akkor a saját ízlésedet tudod megmutatni a borokban.

Lesz valamilyen változás az ültetvényszerkezetben?

A muzslai területünk szerintem világszínvonalú. Amit tudunk mikroklímában, talajban, az nagyon kevés helyen van meg a világon. Ezek nagy szavak, borokkal kell ezt hitelessé tenni, ezen dolgozunk. A szőlőben egyedül a régi, rosszállapotú ültetvényeink helyett fogunk kadarkát és kékfrankost telepíteni. Korábban szerettük volna, hogy legyenek idősebb tőkéink, de már amit mi ültettünk szőlő is tizenéves, így ezt a fél hektárt még elkoptatjuk.

Néhány éve életre hívtad a Garam Mente védjegyet a helyi termékeknek. Használja más is a védjegyet rajtad kívül?

Még a borászok sem használják, ezzel magamra maradtam, de hiszek benne. Nem tartunk ott, hogy egy közös nevező alá hozzuk a borvidéket. Ha lesz bárkinek jobb ötlete, ami behatárolja az ide szakadt résznek a hasonló adottságokkal rendelkező területeit, a Garam Mentét elengedem. Először a borászatoknak kell összefogni, majd utána jöhet a többi termék.

Ma miért érdemes meglátogatni a Garam Mentét?

Azt gondolom, hogy a Kárpát-medencében kevés olyan borvidék van, ahol koncentráltan annyi jó bor van, mint Garam Mentén. Ez óriási dolog. Ahhoz képest, amilyen hátrányból indultunk, legalább hat-hét olyan pincét tudok, ahol élmény lesz a kóstolás. Főleg természetes borokban nagyon erős a borvidék, ami mellé most hozzá kell nőnie a gasztronómiának, az ínyencségeknek. Gyönyörű a táj, épülnek a bicikli utak a Duna mellett, a bélai kastély és az esztergomi bazilika két erős bástyája a borvidéknek. Fontos, hogy meg kell keresnünk a régiónk identitását. Annak lesz jövője, aminek van identitása, ami valamihez köthető. Én ebben hiszek.

Borászat, vendégház Bélán, borbár Komáromban. Honnan gyűjtesz energiát a munkádhoz?

Az egész életem arról szólt, hogy a megoldásokat kerestem. Az, hogy valamit hogy nem lehet megcsinálni, nem érdekelt. Ahogy felépítettük a borászatunk, ahhoz kellett egy adag őrültség és kell egy társ, aki ezt elviseli. Emellett szükség van egy csapatra, akikkel eljutottunk oda, hogy megértik a szellemiségem. Ez egy nagy család, ahová úgy érzem jó tartozni. Én ennek vagyok az arca. Önállóan akármilyen megszállott lehetek, ez nem működik. Ezt a csapatot felépíteni sok energia, de már el tudok engedni dolgokat. Ha nem találnék olyan embert például a borbárba, aki megértené a szellemiségem, akkor inkább nem csinálnám. Azt nem tudnám elviselni, ha olyan ember állna ott, aki csak megvonná a vállát a filozófiánkra. Ezért is kell meghúzni a határokat és nem szabad tovább bővíteni a tevékenységünket. Ez az, amit én még össze tudok fogni.