A pécsi Radó Pince boraira komponált vacsorával folytatódott június elején az Aranytányér vacsorasorozat. A pécsieknek talán nem is kell bemutatni a pincészetet, aki esetleg nem ismerné, nekik korábbi cikkünket és kóstoló-beszámolónkat javasoljuk. A sajnálatos borbörze/borvacsora egybeesés miatt hiába kóstoltunk sietve az előbbin, mégis elkéstünk pár percet a másodikról. Utána viszont feszülten figyeltünk, kóstoltunk, s bár nem jegyzeteltünk, de memorizáltunk sokat. Az este esszenciáját némi képes segítséggel most átadjuk olvasóinknak.

Éjféltájt, a monitort már csak homályos ködbe vészve látom, egyre több az elütés, erősödik a diszgráfiám. Volt ma minden, reggel óta tophuszönöt-előkészületek, mellette némi egyetemi szenátus, nem megfeledkezve róla, hogy otthon festők dolgoznak, de persze mi pakolunk. Romantikus esti bútortologatás kettesben, fél szemmel a francia-mexikói meccset figyelve, majd az ágyba rogyás előtt még a gép. Ír, nyomtat, számol, figyel, olvas. Holnap persze már tiszta ing jön, meg délelőtt az mtv1-en a Nappaliban, élőben, 25 délceg pannon borunkról, majd oklevelek, Zsolnay, csoportkép és jöhetnek az emberek.

Idén valahogy nehezen jött ki a lépés, eléggé eltolódott a szokásos pécsi borbörze időpontja. Az Aranykacsában június elején kóstoltuk meg, mit is kínálnak a pécsi hegyközség termelői, nem mellesleg voksoltunk, hiszen a közönség is befolyásolhatja, mi lesz Pécs Város Bora. A fehérek között jómagam nehezen jutottam dűlőre, ott találtam a legtöbb izgalmas tételt. A vörösek között egyértelmű volt, melyik pincészetek képesek jó pécsi vöröst készíteni. A rozékkal nagy bajban voltam, nem is találtam 3 jó bort, ahogy az édesek között is sokáig vacilláltam s nem azért, mert egyik szebb volt, mint a másik.