Én naivan azt gondoltam, hogy ember úgy nem lesz újságíró, hogy nem ismeri a tokaji édesborokat. Tokaj itthon egy közös nemzeti minimum, sőt, az alapműveltség része kellene legyen: nem azért, mert szerepel az eredetvédelmileg értelmezhetetlen kategóriát jelentő hungarikumok listáján vagy a himnuszban, hanem mert Magyarország egyik legszegényebb megyéjében a világ egyik legjobb, legismertebb, legtöbb munkával készülő és legköltségesebb borát állítják elő.

December végén ismét az ország nyugati szeglete felé tekeredett az autó kormánya, s mivel Keszőcze Attila már többször invitált a Csepregi Borbarát és Turisztikai Egyesület rendezvényeire, ezúttal igyekeztem eleget tenni a meghívásnak. Szerencsére épp ekkor, december 29-én szervezték meg a csepregi Forralt Boros Túrát, ahol természetesen nem csak meleg italt kóstolhattak a résztvevők.

Egerbe menni mindig jó, és a 40 év is figyelemre méltó időszak már, én például 40 éve végeztem az általános iskolában. Hogy bor egyáltalán létezik, arról akkoriban csak aszúkedvelő apám révén tudtam.

A graševina, azaz olaszrizling igazi közép-európai világfi, mindenütt otthon van ezeken a tájakon. Így van Horvátországban is, ahol a Graševina Croatica borászegyesület gyűjti egybe Északkelet-Horvátország, azaz Szlavónia és a Horvát Dunamente területéről a borászokat. Ebben a régióban szinte minden az olaszrizlingről szól, annyira domináns borfajta a graševina, hogy több mint 4300 hektáron termesztik, az éves mennyiség több mint 200 ezer hektoliter. Ez több, mint 20 millió liter bor. Ez 25 millió palackot jelentene, ha abban mérnénk meg. A Graševina Croatica szervezett egy kétnapos túrát elsősorban kereskedőknek és néhány újságírónak, ennek első napján részt vettem én is.

Erdély az új Toszkána, mondják a románok. Dehogy, az a Balaton-Felvidék, kontráznak a magyarok. A szlovének persze jól tudják, hogy valójában Jeruzalem-Ormoz az új Toszkána, de mi lenne, ha befejeznénk a sehová sem vezető összehasonlítgatásokat és inkább a borvidékek saját identitását keresnénk? Íme 10 olyan borvidék, amit idén szerintem érdemes felkeresni Kelet-Európában.

Nem kis idővel ezelőtt, ezen sorozat kezdetén abban a hitben vágtam bele a munkába, hogy ha nem is teljes, de egy széles spektrumú képet mutathassak az érdeklődő Olvasónak a Szekszárdi borvidékről, azok borairól, kiemelkedő tételeiről. A hosszú hónapok alatt kóstolt közel 60 tétel mindegyike hamisíthatatlan szekszárdi volt, magán viselte a borvidék jellegzetességeit, legyen szó könnyedebb, vagy fajsúlyosabb tételről.