Mi magyarok úgy tartjuk, nincs emblematikusabb helyszín az olaszrizlingnek, mint a Balaton - noha az egész országban, minden borvidékünkön terem. Épp ezért nem meglepő, hogy a teljes régió, azaz hat balatoni borvidék ad otthont májusban az olaszrizling szőlőfajta nem hivatalos világbajnokságát. A GROW du Monde azonban nem csak egy borverseny, hanem arra is lehetőséget ad, hogy az öt napon át itt tartózkodó nemzetközi szakemberek jobban megismerjék és szívükbe zárják a balatoni borokat és tájat, valamint közelebb kerüljenek a magyar borok világához.
Nem tanult borász. Született borász. Uwe Schiefer a 90-es évek elejének egyik osztrák sztár-sommelierje volt (bármit is jelentsen ez a szó), de aztán egy örökség átvételével kezdődött a borászi karrier. A kezdetektől a bio művelésben hisz, még az olyan évek után is, mint az idei (pontosabban, a tavalyi), amikor is 35 mázsás hektáronkénti termésátlagot sikerült elérnie.
A februárhoz már úgy hozzánőtt a furmint, mint a novemberhez, hogy annak száraznak kell lennie. Ezt a bort azonban nem csak februárban érdemes inni.
A hétvégén Gyöngyöspatán jártunk, hogy egy izgalmas ültetett kékfrankos kóstolón leszűrhessük a tanulságot a mátrai és azon belül is a gyöngyöspatai kékfrankosokról. Hogy sikerrel jártunk-e? A cikk végére talán kiderül…
Nem biztos, hogy ezzel ők is tisztában vannak-e vagy hogy így látják-e ők is. Én nem pécsiként, de évente összesen egy jó hónapot a városban és környékén eltöltve, bizony úgy látom, hogy a pécsiek a legszerencsésebbek Magyarországon, emiatt büszkén lobogtatom az ide szóló lakcímkártyámat és nagyon sajnálom, hogy nincs – mint Ausztriában vagy Szlovákiában – Magyarországon területi alapú rendszámtábla. Ha lenne, azonnal lecserélném pécsire a csehet.
Mindig örömteli, amikor borászok összefognak, és olyan időpontban próbálnak boros rendezvényt tartani, ami nem megszokott – mégha kötődik is hozzá komoly boros hagyomány. Különösen a Balaton vidékén akut ez a probléma, hiszen a július-augusztusi fürdős főszezon a tóparti borászok (sőt, egyre inkább a kicsit beljebb lévők esetén is) a készletek egy részének a gyors fogyását megoldja. Ezért a többi borvidék átlagánál kevesebbet kell tennie az itt elő borásznak: minden elképzelés, stratégia, törekvés ellenére nincs a Balaton partján olyan hely, pláne több is, összefüggően, ahol egyrészt, a július-augusztusi forgalmat ne a fürdőturizmus generálná, másrészt, a főszezonon kívüli időszakban, még a május-júniust, valamint a szeptember-októbert tekintve is, nem feltétlen a borágazat szereplői által kreált vonzó események láncolata vezérli a turizmust…
Én naivan azt gondoltam, hogy ember úgy nem lesz újságíró, hogy nem ismeri a tokaji édesborokat. Tokaj itthon egy közös nemzeti minimum, sőt, az alapműveltség része kellene legyen: nem azért, mert szerepel az eredetvédelmileg értelmezhetetlen kategóriát jelentő hungarikumok listáján vagy a himnuszban, hanem mert Magyarország egyik legszegényebb megyéjében a világ egyik legjobb, legismertebb, legtöbb munkával készülő és legköltségesebb borát állítják elő.
December végén ismét az ország nyugati szeglete felé tekeredett az autó kormánya, s mivel Keszőcze Attila már többször invitált a Csepregi Borbarát és Turisztikai Egyesület rendezvényeire, ezúttal igyekeztem eleget tenni a meghívásnak. Szerencsére épp ekkor, december 29-én szervezték meg a csepregi Forralt Boros Túrát, ahol természetesen nem csak meleg italt kóstolhattak a résztvevők.