Kérem Várjon!
Cikkek
Amikor Pécs is Isztria
Ivica Matošević az Elevenben
Győrffy Zoltán
2020 February 19.

Abszolút szubjektív beszámoló érkezik. Egy olyan kóstolóról, amiről pont tizenöt éve beszélgettünk először. Az Isztria ugyanis nekem egy nagyon meghatározó élmény, egy 2005-ös utazás indított el nagyon sok olyan folyamatot, amelyek révén ma borokkal foglalkozom ilyen-olyan megközelítésben. Egy olyan borásszal hozott össze ott a véletlen, akinek a látásmódja, a vele akkor és azóta már sokszor folytatott beszélgetések nem kis mértékben hatottak rám. Olyan barát, akivel mindig öröm találkozni, beszélgetni. Ivica Matošević járt nemrég a pécsi Elevenben.

KRUNČIĆI, 2005

A falu a Lim-öböl végétől alig két kilométerre található, Sveti Lovreč irányában. Borkóstolóra érkezve nagy lendülettel beautóztunk a falucska központjáig, ám a pincészet rögtön az útmenti vendéglő utáni épület, úgyhogy hátraarc. Ezt már korábban is észrevettük, hogy a borutak táblái szinte valamennyi településen megtalálhatók, viszont csak rámutatnak egy utcára, azon belül pedig a gazdák általában elfelejtik megjelölni a házukat, pincéjüket, hol is lehet megkóstolni a jófajta isztriai bort…

E-mailben beszéltük meg látogatásunkat, úgyhogy a második meglepetés akkor ér, amikor a borász fogad bennünket. Matošević ugyanis fiatalember, alig múlt negyven éves, és máris a Vinistra, azaz az isztriai borászok egyesületének elnöke. Nemrég épült új pincészete már abszolút modern technikával ellátott, elsősorban olasz mintákat követve, hiszen Udinében doktorált le szőlészet-borászatból.

Matošević 1998-ban kezdett el bort készíteni, viszont az azóta eltelt évek során jelentős hazai és nemzetközi sikereket könyvelhetett el, mind a kedvenc isztriai fajtával, a malvazijával, mind a másik fehérborral, a chardonnay-vel. Ez utóbbi 2004-ben ezüstérmes lett a francia chardonnay-világversenyen. Miközben beszélgetünk, egy különlegességet kóstoltat velünk. Egy malvazija esszenciát, amihez 2000 kiló szőlőt szárított hat hónapon át, majd ezt préselte le. A 2000-es évjáratú bor ritkaság, hiszen mindössze 80 liter készült belőle, sűrű, akácmézre emlékeztető, mazsolás-szárított sárgabarackos ízek áradnak belőle.

A malvazija eleve nagyon akácos fajta, illata akácvirág, sárga gyümölcsök virágának illata, íze akácméz és szárított sárga gyümölcsök íze. A színében sokszor megfigyelhetünk zöldes csillogást, de a szalmasárga szín a domináns. Általában száraz, de készülhet belőle félszáraz, félédes és édes bor is. Szárazon a halaknak és a tenger gyümölcseinek ideális kísérője 10-12 fokon, de a fehér húsokhoz, szárnyasokhoz is jól passzol. A barrikolt változat egy kicsit kevéssé lehűtve, olyan 14-15 fokon mutatja meg legszebb vonásait.

A pincészet felett apartmanokat is kialakított a borász-tulajdonos, akinek mintegy 10 hektáros birtokán a fehérek közül a chardonnay és a malvazija mellett pinot blanc, a vörösek közül az autochton teran és borgonja, valamint merlot és gamay terem. Ha ezt előre tudtuk volna, talán meg is szállunk itt, megkóstolni a vöröseket is, de így továbbvisz bennünket szigorú útitervünk Poreč felé, a vörösek pedig jönnek velünk.


PÉCS, 2020

Egy pezsgővel indítjuk a kóstolót. Barely legal néven fut, brut pezsgő, tisztán chardonnay 2016-ból, korábban került vele 15 százalékban malvazija istarska is, de ebben már nincs. Két év érlelés után degorzsálták. Korrekt, van még benne gyümölcs és mellette finoman toastos, élesztős is.

Isztria azonban elsősorban a malvazijáról szól, ez az este is természetesen. Ivica a malvazija nagykövete, egy olyan fajta felemelkedéséről szól a történet, amelyet a kilencvenes évekig alapvetően asztali bornak, fröccsbornak tartottak. És akkor jött egy máshogyan gondolkodó, fiatal borászgeneráció, részben külföldi tapasztalatokkal, részben családi hagyományokkal. A kilencvenes évek második felében beindult valami, ami az ország háborúval jobban sújtott vidékén csak később. Isztria időelőnnyel, szerencsés földrajzi helyzeti előnnyel és ami a legfontosabb, a mentalistásban történt paradigmaváltással indult el azon az úton, ami ma is lendületben tartja

Alba Malvazija Istarska 2019

Az Alba alapverziója érkezik egyenesen a tartályból, letöltésre és forgalomba csak március-áprilisban kerül. Friss, könnyed, virágos illat, pici kesernyés zárás. Hihetetlenül lendületes, jó savakkal, vibrál. Nagyon erős kezdés. 90+ pont.

1994-ben indult el a Vinistra borkiállítás és borverseny Porecsben, 1998-ban megalakult a Vinistra egyesület, amely a borászokat tömöríti a mai napig. A malvazija eredetvédelme 2005-ben indulhatott el, azóta a vörös helyi fajta, a teran is csatlakozott az IQ (istrian quality) védjegyhez. World of Malvasia néven a malvázia-fajtacsalád tagjainak szerveznek nemzetközi borversenyt immár évek óta. Csak néhány adat, hogyan épült fel az a rendszer, ami ma odáig vezetett, hogy nagyságrendileg nyolc-tíz euróra emelhették az eredetvédett, minőségi malvazija istarska palackárát.

Alba Malvazija Istarska 2018

Szépen nyílik, érettebb változat. Virágos, édes-fűszeres illat, akácmézes jegyek. Nehéz helyzetben van a friss malvazija berobbanását követően, de tisztességes, az évjáratot is tükröző bor. 87 pont. (pannonborbolt.hu, 2990 Ft)

Aura 2018

Egy házasítás zárja a frissebb borok sorát. Malvazija istarska 45 %, chardonnay 45 % és sauvignon blanc 10 %. Friss, gyümölcsös, illatába a sauvignon viszi a fűszereket, kortyban érezhetően minerális, van súlya, a chardonnay adja a vázat, a malvazija meg kihagyhatatlan és illatban, ízben jelen van. A terület, ahonnan származik, egy közép-isztriai terroir, a Grimalda. Lényegében csak Matosevic területek vannak ott. Fanyar, citrusos, füves, bodzás, almás, akácmézes. Izgalmas bor. 88 pont.

Ivica Matošević tipikus alakja és egyik vezére volt annak az isztriai csapatnak, amely kialakította a félsziget mai arculatát. A doktori tanulmányait követően nem a tudományos munkásságot választotta, hanem gyakorlati borász lett belőle, mellette közösségi téren dolgozott a boros társadalomért és ezt ma is egyik legjobb „rock and roll” döntésének tartja. Isztria mindig is kicsit külön világ volt, ahol bárki is győzött az országos választásokon, mindig a helyi párt nyert. A helyi sajátosságok fontosabbak voltak, mint a nacionalizmus, a kommunizmus vagy bármely más ideológia. Istrijani elsősorban és utána minden más.

Grimalda Bijela 2017

Az előző bor nagy testvére. Ugyanazok az arányok, de itt már nem csak tartály, hanem hordó is játszik. A terroir, a grimalda megjelenítése a borban. Vastag, krémes korty, jüó savak, lendület, finom hordófűszeresség és sós-ásványos zárás. 90 pont.(pannonborbolt.hu, 4990 Ft)

A bor kapcsán járta be először a világot, borai mintegy 100 Michelin-csillagos étteremben kaptak helyet a borlapon, aztán a futás lett az a hobbi, ami miatt a New York-i maratont is lefutotta, sok más mellett. De aztán arról mesélt, amikor rájött, hogy a kedvese sokkal jobban fut, és ő inkább háttérben maradt. Párja ma az egyik legjobb korosztályos triatlonos, iron woman az egész világon, úgyhogy a sportos és boros dolgokat összekapcsolva igyekeznek közösen utazni.

A kóstoló itt átfordult kicsit retrospektív bemutatóba. Annyi spoiler lehet engedélyezett, hogy meglepődtünk.

Alba Robinia 2016

Akáchordóban érlelt malvazija istarska. Az akáchordóval talán elsőként kezdett el kísérletezni, ha már az akácvirág az egyik fő jellemzője a fajtának, milyen lehet az ebből a fából készített hordóban érlelve? Sós, ásványos, még mindig friss és finoman fűszeres, erőteljes és elegáns. 89 pont.

Alba Robinia 2012

Az este bora. Egy évet töltött akáchordóban, finomseprőn. Azóta palackban érlelődik. Már nem forgalmi tétel. Még mindig hihetetlenül intenzív, friss illatok, akácvirág, pici füst, méz és virágok. Kortyban is élő anyag, kortalan, fűszeres-sós, cseppnyi tanninérzettel, krémes korty. Brutális élmény. Bármikor szívesen kóstolnám újra. 93 pont.

Alba Barrique 2004

A fehér sort egy klasszikus barrikos érlelésű malvazija istarska zárta. Illatában mentol, ánizs, méz. Élő savak. Vanília. Krém. Szépen nyílik. Nagyszerű, érett bor, ősz halánték. 90 pont.

Nehéz a fehér sort überelni. Egy nappal a pécsi előtt Eszéken volt borvacsorája, közös barátunk, Željko Garmaz újságíró és borszakíró szervezte, kilencvenen voltak, nem olyan gyakori, hogy isztriai borász tart kóstolót a szlavón fővárosban. A pécsi előtt azért Villányba is elvittük őket, Sauska, Bock, Lelovits volt a sorrend, beavatás a villányi borok világába. Az isztriai vörösök máshogy izgalmasak.

Grimalda Crna 2017

Elegáns, fűszeres merlot, teran és cabernet sauvignon házasítás a Grimalda területről. Tartalmas. A merlot friss, gyümölcsös arca, a teran jó savaival és lendületével, tanninjaival, a fűszer hozzá a kevés cabernet és a nem túl erőteljes hordó. Izgalmas, élénk, hosszú, érlelhető. 91 pont. (pannonborbolt.hu, 6990 Ft)

Itt már nagyjából nyert ügye van Isztriának és a borásznak is. Azért még egy plusz tétel előkerül. Ezt elsősorban a pincénél, néha kóstolókon veszik elő. Ahogy meséli, a portói utazása után beleszerelmesedett a portóiba, annyi bort (emlékei szerint legalább 130 palackot) cipelt haza, hogy inkább kipróbálta, milyen lehet, ha maga készít portói stílusban bort.

Iron Witch

Portói módszerrel készített bor. 4 évjárat van benne összeházasítva, a Grimalda volt az alapbor 2010, 2011, 2012 és 2014 került bele. A plusz alkohol saját párlat, törköly. Az alkohol 19%., de nem az ragad meg, a 75 gramm körüli cukor, az érett. mazsolás, aszalt gyümölcsök, csokoládé, karamell, bonbonmeggy. 86 pont.

Tizenöt év. De aki egyszer belekóstol Pécsbe, úgyis visszatér. Mint mi az Isztriára.


Fotók: 2005 - Wéber Tamás, 2020 - Győrffy Zoltán

Ivica Matošević pécsi látogatását, a Pannon Borbolt, az Eleven bor & tapas és a Pécsi Borozó szervezte meg.